Néha annyira egyszerűek és egyértelműek Isten kijelentései, hogy nem is értem, miért nem világos mindaz, amit el akar mondani nekünk. Biztos mi vagyunk azok, akik túlkomplikáljuk azokat. A legtöbb esetben saját elképzeléseink és vágyaink zavarnak meg bennünket, mint ahogyan az Jézus Krisztus küldetésével kapcsolatban is történt.

János, az evangéliuma elején elmeséli, hogy Keresztelő János Isten bárányának nevezte a Názáreti Jézust még azelőtt, hogy Ő bármibe is belekezdett volna. Márpedig ez a kifejezés igenis egyértelmű jelentéssel bírt, már akkoriban is. Az Isten báránya kifejezésen eleve azokat az áldozatnak szánt állatokat értették, amelyeket minden ünnepen feláldoztak bűneik miatt váltságul saját életükért cserébe. Ismerték Ézsaiás próféciáját is, aki könyvének 55. fejezetében úgy beszél az Úr szolgájáról, mint a mészárszékre szánt áldozati bárányról, aki meghal mindannyiunk bűnei miatt. Ha összerakjuk a képet, akkor érteni véljük, hogy egyértelműen tudniuk kellett volna, hogy ennek az embernek a küldetése, a mi megváltásunk. Az, hogy helyettünk, a mi bűneink miatt meghaljon, így szerezve nekünk engesztelést Isten előtt. Hiszen a bárányból sohasem lesz oroszlán! Sohasem fog a trónra ülni, sohasem lesz ő az állatok királya, mert mindenkor legfeljebb csak préda marad. Csendes, türelmes, alázatos, sorsát elfogadó áldozat. Miért nem akarták megérteni az emberek, akik a Keresztelő szavait hallgatták, hogy kicsoda Jézus és milyen sors vár rá? Ott voltak későbbi tanítványai közül is sokan. Ők miért nem akarták ezt megérteni?

Nem tudom voltál-e már úgy, hogy nem akartad észrevenni azt, ami az orrod előtt van?

A tinédzseréveim viharos szerelmekkel teltek. Hetedikes voltam, amikor szerelmes lettem egy Andi nevű lányba, aki egy évfolyammal alattam járt és neki udvarolt minden fiú az iskolában. Olyan bombázó effektus, szőke, kék szemű, jó alakú szép arcú lány volt. Nagyon akartam, hogy szeressen engem, bármit megtettem volna érte. Minden szünetben a közelében akartam lenni, azzal a busszal mentem haza, amivel ő, inkább direkt lekéstem a korábbit. Volt egy vicces, jóképű, de nálam alacsonyabb, talán még nála is alacsonyabb srác az osztályában. Mindig vele lógott, együtt beszélgettek, egymásra mosolyogtak és én hónapokig néztem őket sóvárogva, mert szerettem volna a fiú helyében lenni. Folyamatosan áltattam magam, hogy semmi közük egymáshoz, csak barátok. Mert nem akartam elfogadni a nyilvánvaló tényt, hogy többek annál.

Mit akarok ezzel? Nem mást, mint azt, hogy azért nem vesszük észre és fogadjuk el azt, ami egyértelmű, mert mi másra vágyunk, mást szeretnénk. A tanítványok, Jézus szinte minden követője így volt ezzel. Egy olyan szeretetre méltó, határozott, okos és rendkívül bölcs, csodákra képes férfiban ők csak az eljövendő királyt akarták látni. Azt, aki megoldást hoz az összes gondjukra úgy, ahogy azt ők elképzelik.

Ma már tudjuk, hogy nem így lett. Jézus áldozat volt, bárány. Miattunk, értünk és helyettünk, hogy nekünk reményünk legyen. Nem úgy hozta rendbe a világ dolgait, ahogy akkor kortársai elképzelték: erővel, hatalommal, látványos csodákkal. Nem. Sokkal de sokkal jobban: áldozathozatallal, alázattal, kiontott saját vérével. Nem egy időre csupán, hanem örökre. Nem csupán kortársainak, hanem mindannyiunk számára az egész világon.

A kérdés csak az: te mit vársz Tőle? Tudsz-e annyira nyitott lenni felé, hogy elfogadd: az a legjobb neked, amit Ő akar adni és nem az, amit leginkább szeretnél?

Áldott napot!

bejegyezte: restás lászló – április 19, 2021