Kóczián Mária

 Nézd ezt a képet! Brian Doc Reed alkotása, a címe: A damaszkuszi út. Nézd meg jobban! – Képmeditáció.

Egy férfit látunk rajta. Elég fiatal férfit. A mellképét. Az arca félprofilból látszik.

Szép arc. Nemes vonások. Bár maga az arc alig látszik a fénynyaláboktól, amelyek szinte elsodorják az embert is. A szeme csukva, a száját összeszorítja, az orrát mintha felhúzná. Védekezik. Mintha szél is kerekedett volna körülötte, amely felverte a sivatagi homokot. A haját, a szakállát összekuszálja, de maga az alak stabil, nem fordul el, az arcát a fényesség felé tartja, amely valahonnan felülről éri.

Nem tudjuk áll-e, ül-e. Lehet, hogy térdel? De a felsőteste, a gerince egyenes. A nyaka – szoborszerűségében – erővel állja a fénynyalábok zuhogását.

Egy különösen éles fénysugár a bal szeménél éri. Olyan erősen összehúzza szemeit, hogy homloka az orrnyereg fölött függőlegesen kipúposodik. Valami ott, a homlok mögött, történik. Valamiféle átváltozás, aminek első jele a vakság…

Ahhoz, hogy Istennel találkozzunk, nem kell látnunk Őt…

Mi történik ott Saullal a damaszkuszi úton?

Hogyan találkozik az Élő Istennel?

Mit érezhet? Csodálkozást? Fájdalmat? Megdöbbenést? Félelmet? Valami mást?
Hogyan érintett engem, amikor találkoztam – életemben először ráébredve – az Élő Istennel?

Mit éreztem akkor? Mit érzek akkor, amikor Isten érint engem?

Hogyan változtatta meg ez a találkozás az életem? Hogyan lettem én Saulusból Paulus?

Hogyan változtatja meg Isten napról napra az életemet, hiszen Ő folyamatosan formál engem, akár a puha agyagot. Érzékelem a változást?
A környezetem érzékeli, hogy Isten formál engem?
A kezébe tudom-e adni magam napról napra?

Uram, tarts engem a megtérés útján, add, hogy a Te Fényességed felé fordítsam az arcomat, akkor is, ha az éppen nem könnyű, vagy egyenesen fájdalmas. Add meg nekem a bizalmat abban, hogy ha valamitől megfosztasz, azt azért teszed, hogy valami másban gyarapodjak.

Amen

A kép forrása