"Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz."
Zsoltárok könyve 40:5
Bízni valaki olyanban, akiben érdemes, kiváltságnak számít a mai világban.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én újra meg újra arra a következtetésre
jutok, hogy a világon senkiben nem lehet bízni. Legfőképp önmagamban
nem. Az emberek önzők, a saját érdeküket nézik, csak az foglalkoztatja
őket, hogy hogyan lehet kibújni bizonyos feladatok, felelősségek alól,
és hogyan tudják a saját érdekeiket a leginkább képviselni — akár a
másik ember elnyomásával is. Tudom, hogy ez általánosítás, és egyáltalán
nem azt mondom, hogy nincsenek jó emberek a világon, de azt igen, hogy
“minden szentnek maga felé hajlik a keze”. És ezek közül természetesen
én vagyok az első.
Ezért olyan nehéz megbízni bárkiben is. És ezért akkora kiváltság, hogy
van mégis valaki, akibe lehet és érdemes is bizalmat fektetni. Dávid a
40. zsoltárban a saját tapasztalatát meséli el: amikor minden és
mindenki ellene harcolt, Isten akkor is lehajolt érte, és felemelte. Az
5. vers pedig ennek a gondolatnak a csúcspontja.
“Boldog ember.” Ez a kifejezés rengetegszer felbukkan, főleg a Zsoltárok
könyvében. Arról az emberről szól, aki áldott, aki különös helyzetben
van, aki valóban megérezte Isten jelenlétét. Aki Istenben mer bízni, az kiválik a többi közül, mert “nem homokra épít”.
Azért fontos ez, mert le van jegyezve az alternatíva is: a kevélyekhez
és az elvetemült hazugokhoz való igazodás. Mit jelent ez? Aki nem
Istenben bízik, az könnyen olyanná válik, mint amiről az elején
beszéltünk: akikben mi se akarunk megbízni. Akik önzőek, akik a saját
zsebüket tömik.
Tehát a mai napra a tanulság így szól: ha megbízható ember akarsz lenni,
helyezd a saját bizalmadat Istenbe. Mert amire tekintesz, olyanná válsz
te is!
Áldott napot!
Bejegyezte:
Ömböli Krisztián
–
április 23, 2020
Kommentáld!