„És
monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája
közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.”
(Mózes negyedik könyve 12. fejezet 6. vers)
Milyen
színű ruhát vegyek fel? Mit főzzek? Melyik egyetemre jelentkezzek? Melyik házat
vegyük meg? Elengedjem a gyereket a kirándulásra, vagy ne? Kit kéne ma meglátogatnom?
Kinek és hogyan tegyek ma bizonyságot a hitemről? Mivel segíthetnék legjobban a
rászorulóknak?
Megannyi
kérdés, melyeket naponta felteszünk az Istennek, és nincs rájuk konkrét válasz.
Csak találgatás, tippelgetés; ez a mai Ige is mit akarhat?
Bezzeg
régen! A bibliai időkben mennyivel könnyebb volt engedelmeskedni az Istennek! Az
akkor élőknek nem kellett találgatniuk, hogy vajon mit akar az életükkel az Úr,
hiszen szemtől szembe megjelent nekik, vagy Ő maga, vagy egy angyal, vagy egy
próféta és közvetlenül szólt hozzájuk:
„Építs
bárkát!” „Vedd a te egyszülött fiadat!” „Készítsetek nekem hajlékot!” „Menjetek
harcolni!” vagy „Most ne menjetek fel ellenük!” „Jobb oldalra vessétek ki a
hálót!” „Láttok majd egy embert, aki egy korsót visz, oda menjetek be!” „Menj
az egyenes utcába!”
Ó,
ha hozzám így szólna az Örökkévaló! Egy csöppet sem hezitálnék, gondolkodás
nélkül megtennék mindent, amit mond!
Na
jó, lehet, hogy Mátéval ellentétben nem azonnal hagynám ott a jól jövedelmező
vámszedő asztalt, lehet, hogy Zákeus helyében én kicsit számolgatnék, mielőtt
négyszer annyi kárpótlást fizetnék, és lehet, hogy Nikodémusként én is kivárnék a Jézus követésével.
És
hát igen, annak ellenére, hogy elég világos számomra Jézus üzenete, sajnos még mindig
nem őszinte az imádságom azokért, akik háborgatnak, és nem tudom áldani azokat,
akik átkoznak. Az ellenségeim megsegítése pedig teljesen elmarad.
Mi
mást mondhatnék? Ó, Uram, bocsáss meg! Nem Te némultál el, hanem velem van a
baj. Mert hallom, ahogy szólsz, értem, amit mondasz, de az engedelmesség nem
megy. Segíts!
Áldott napot!
Bejegyezte:
Szilárd
–
október 28, 2020
Kommentáld!