Láttam az Urat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján. (2Krón 18,18-27)
Ez a szakasz a korábbi események hátterébe enged bepillantást. Isten itt mintegy felemeli a függönyt, és beláthatunk a mennybe. Kitűnik, hogy Mikeás valóban nem magától jövendölte, hogy elvesztik a háborút, hanem Isten döntött így, és ő adta tudtára ezt a prófétának. S most Mikeás elmondja, hogyan is tudta ezt meg.
Nekünk nem látomásokban adja tudtul Isten a végzéseit és igazságait, hanem írott igéjéből, a Bibliából tudhatjuk meg. Kérdés, hogy merjük-e komolyan venni mindazt, ami meg van írva, és aszerint rendezzük-e be vagy át az életünket.
A Biblia azt tanítja, hogy a valóságnak két része van: a láthatók és a láthatatlanok. Az előbbit érzékszerveinkkel fogjuk föl, az utóbbit hitünkkel érzékeljük valóságnak. Mai igénk a láthatatlanokról szól. Istent trónján ülve látja a próféta, és az egész mennyei sereg szolgálatkészen áll körülötte. A Mindenható egyedülálló hatalmát, fenségét fejezi ki ez a kép. Az Úr uralkodik, a földi események a mennyben dőlnek el. Ehhez képest nevetséges, ahogy a két kiskirály feszít a trónján Samária főterén, és azt gondolják, ők irányítják a történelmet. A mindenható Isten kezében van az, beleértve a mi kis életünk történetét is.
Mennyire másként értékelnénk mindent, ha ezt komolyan vennénk! Milyen nagy kiváltság e hatalmas Isten gyermekének lenni! Aki ezt hiszi, megszabadul minden felesleges félelemtől, türelmetlenségtől, értetlenségtől, és megtapasztalja, hogy ez valóban igaz: minden hatalom az Úré. S milyen nagy kegyelem, hogy ő idejében tanácsolja a benne bízókat, nekünk is adja szent igéjét!
Boldog, aki mer aszerint élni, akkor is, ha esetleg egyedül van ezzel, és megpofozzák miatta, mint itt Mikeást.
Kommentáld!