† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből

Abban az időben Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia.
Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.”
Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: »Bűnös embernél száll meg.«
Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.”
Jézus ezt felelte neki: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.”

Ezek az evangélium igéi.

Lk 19,1–10

A mai evangéliumban Jerikóban járunk, Jeruzsálemtől 35 km-re, a római Júdea tartomány határán, amely székhelye volt egy vámbiztosnak is. Zakeus a vámosok feje volt. Lukács azt is kiemeli, hogy gazdag ember volt. Nem a gazdagsága van a középpontban, Jézus sem azt figyeli, hanem az emberségét, hogy valami többre vágyik, keres, és nem elégszik meg a vagyona nyújtotta biztonsággal. Annyira erős benne a vágyakozás, hogy mit sem törődik presztízsével: felmászik egy fügefára, hogy lássa Jézust. Én mire vágyom annyira, hogy képes legyek magamat nevetség tárgyává tenni, hogy találkozzak az Úrral?

Jézus nevén szólítja Zakeust. A házába hívatja magát, vendégként közösséget vállal vele. Zakeus megrendül. Örömmel fut Jézushoz, nem gondolkodik sokat a méltóságán, vajon érdemes-e rá, hogy Jézus nála lakjék. Csak rohan Jézushoz, és befogadja őt. Nem Jézus fogadja be őt, hanem ő készít helyet Jézusnak. Valami csodálatos dolog történik. Jézus azt keresi és üdvözíti, ami elveszett, de ott van Zakeusban. Azt akarja üdvözíteni, ami Isten képmására és hasonlatosságára van teremtve: a benne rejlő halhatatlan gyémántot. Ami ott él mindnyájunkban teremtettségünkből kifolyólag, amit közben eltakarnak rossz szokásaink, döntéseink, szétszóródottságunk. Zakeust mélyen megrendíti Jézus viszonyulása, és arra indítja, hogy jóvátegye a károkat, amelyeket másoknak okozott.

A jövő héten leülhetek az Úr Jézussal beszélgetni. Helyet készíthetek a szívemben számára. Lehet, hogy közben ítéletekkel találkozom magamban, mint ami a Zakeust övező emberek szájából elhangzik: „Bűnös embernél száll meg!” Tudatosíthatom magamban, hogy ez nem Jézus hangja. Jézus arra figyel bennem, ami jó, értékes, és azt szeretné a felszínre hozni. Ő velem szeretne maradni. Hogyan hat rám, hogy az Emberfia vendégeskedni akar nálam? Zsigerileg elutasítanám, közömbösen érint, megrendít? Befogadnám, de… Ha fontos, kimondhatom, ami fáj, amit bánok, amit letennék. Érzékelhetem, hogy Jézus ebben a nagy halomban mégis azt keresi, ami értékként bennem ragyog. A mag, ami szárba szeretne szökkenni bennem. Engedhetem, hogy Jézus gyönyörködjön ebben a drágakőben. Mit szeretne bennem kiemelni? Ez a drágakő hogyan szeretne ragyogni mások számára, az Úr hogyan szeretné ezt felhasználni? Még mielőtt a döntést meghoznám, engedjem, hogy az Úr tekintete, melegsége, szeretete átjárjon és megrendítsen. Hogy megerősítse bennem: „drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek” (Iz 43,4).

András Csaba SJ