“Ó, jajj, segíts rajtam!” - hányan mondogatják naponta! Van aki szokásból, van aki meggyőződésből. Minél nagyobb a baj, annál nagyobb átéléssel: ilyenkor mélyebb és sírósabb lesz a hang. Én is mondogatom. És bejön. Működik iskolában, munkahelyen, úton…

Emlékszem az iskolai évekre, ahogy a dolgozat előtt felsóhajt a diák: “Istenem most segíts!” Fontos kérdés persze, hogy tanult vagy sem, hiszen nem "hit" kell ehhez, hanem tanulás... Azért fogadalmak sűrűn érkeznek Istenhez azoktól is ilyenkor érettségi előtt, akik annyira nem is hisznek benne. És mégis, milyen jó, amikor szerez a tanuló egy tapasztalatot: Isten meghallotta még ezt a sóhajt is - és megsegít!

Emlékszem, amikor a forgalommal szemközt sodródtam az M0-n. Az “Istenem most segíts!” nem szóként hangzott el, inkább két adrenalin molekula közti hézagként. Van, hogy idő sincs a szavakra. És van sok hasonló helyzet: talán egy könnycsepp,  egy lélegzetvétel, egy pillantás az, ami Istent megszólítja. És milyen jó, hogy Ő ezekből is ért.

Dávid ezeket a verseket akkor fogalmazódta meg, amikor idiótának tette magát, hogy mentse az életét. Nem egy felemelő élmény, amit megosztanánk az unokáinkkal, mert nem hősies cselekedet. Abímelek királyhoz menekül, aki aztán fontoóra veszi, hogy mit kezdjen vele. Lehet, hogy Dávid akkora bajkaverő, hogy  inkább ki kellene végeztetnie? Dávid így inkább csökkenti saját keresztmetszetét, és csorgatja a nyálát, és furcsán viselkedik. És közben imádkozik, hogy ezt valahogy élve megússza. Van úgy, hogy a veszélytől kiszárad az ész, elfogy minden sziporkázó gondolat, és csupán értelemvesztett szerep az ima. Isten mégis hallotta - Isten mégis óvta.

Vajon akkor, amikor minden érzésem és minden gondolatom azt súgja, hogy elvesztem, hogy nincs esély: akkor is ki tudom mondani hittel: az Úr meghallgat?  Vajon akkor, amikor a világ tűnik értelmét vesztett helynek, ahol nincsen már biztonság, Isten hall? Vajon akkor, amikor megállunk az ítéletben, és Sátán minden vádját ránk zúdítja: akkor is működik Isten védelme?

“Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (9.v.) Úgyhogy kezdjük gyakorolni még ma Dávid tapasztalatát: " Kiáltott az elesett, az Úr meghallgatta, és minden bajából kiszabadította."

Áldott napot!

bejegyezte: robert csizmadia – március 25, 2022