"Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt.– Az Úr maga mondja ezt."
Azt
gondolod, hogy ha Isten megjelenik, akkor az nagy zajt fog csapni,
igaz? Mint az Air Force One, mikor megérkezik az Amerikai Egyesült
Államok elnöke, vagy a tömeg zaja, amikor színpadra lép a zenekar? Azt
gondolod, hogy fény és földrengés kíséri, mint a vulkánkitörést, vagy az
atomrobbanást? Illés is ezt hitte. (A királyok első könyve 19:11-12) A zsidók is ezt hitték. (Máté evangéliuma 11:8)
Ehhez
képest a valóság nem is lehetne különbözőbb. Hiszen Isten dicsősége
kisgyermekként jelent meg a földön. Hogy csendes volt-e? Azt nem
mondanám. Váratlan? Minden bizonnyal. Ezen az estén (vagy egy teljesen
másikon, nincs jelentősége) egy jászolban — még csak nem is bölcsőben —
feküdt Jézus Krisztus, az emberiség megváltója és a világmindenség
teremtője.
Annyiszor
hallottuk ezeket a szavakat, hogy mára már értelmüket veszítették.
Betlehem, jászol, angyalok, József, Mária és egy-két jól elhelyezett
lábasjószág — szép betlehemi prezentáció a város főterén. Az eredeti
betlehemi jelenet viszont mindenki számár rejtve volt. Egyedül a szülők,
véletlenszerű pásztorok, és közel-keleti mágusok lehettek szemtanúi.
Isten
dicsősége ma is így jelenik meg. Nem hatalmas robajjal, hanem csendes
szavakban. Azokban a szavakban, melyeket te adsz tovább. Minden
szeretetteljes megnyilvánulásodban a betlehemi képet vetíted az
embertársad fejébe. Nem a főtéren lévőt, hanem az eredetit: azt, hogy a
világmindenség megváltója érte jött le abba az ólba. Csendben, titokban,
hogy a kereszten függve végül "mindenkit magához vonzzon." (János evangéliuma 12:32)
Jelenjen meg is az Úr dicsősége, mikor Karácsony alkalmával Jézus születésére emlékezünk!
Kommentáld!