Az Ószövetség a művészetekben

            A bűn következménye

Michelangelo: A bűnbeesés és kiűzetés, 1508-12. Sixtina, Róma

Az ember e döntésével a föld feletti uralmat a Sátánnak engedte át, aki – Jézus Krisztus szavaival – mindmáig „a világ fejedelme” (Jn. 14:30).

Vajon mit tett az ember a bűn elkövetése után? Elrejtőzött Teremtője elől, akiről előzőleg még tudta, hogy mindent lát és mindenütt jelenvaló! Addigi helyes ítélőképessége elhomályosult.

Isten azonban nem hagyta el gyermekeit. Bűnfelismerésre és bánatra ösztönözte őket kérdéseivel:

- „Ádám, hol vagy?
Ő így válaszolt:
- Szavadat hallottam a kertben, és megfélemlettem, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtőztem.
- Ki mondta néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, amelytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
- Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nékem arról a fáról, úgy ettem.”

Az isteni késztetésre Ádám nemhogy beismerte volna vétkét, hanem leplezte azt, sőt Évára akarta hárítani. A férfi az asszonyt hibáztatta, sőt magát Istent, hisz „ő adta” mellé társnak. Az Úr az asszonyhoz fordult:

- „Mit cselekedtél?”
Az asszony pedig így válaszolt:
- „A kígyó ámított el engem, úgy ettem” (I.Móz. 3:9-13).

Íme az első hazugságok, vádolások – a gonosz „tudásának” első gyümölcsei!

Újdonsült birodalmán Sátán rögtön munkába kezd. Ártó keze nyomát jelzi az éghajlatváltozás. Ettől kezdve a ruha védelmére lesz szüksége az embernek. Felbomlik a természet harmóniája. Megjelennek a tövisek és bogáncskórók, a mérgező, ártalmas növények, megindul a ragadozás. A testi szükség, a verejtékes munka, a fáradozás, a fájdalom nyer egyre nagyobb teret. A második nemzedékben pedig az első testvérgyilkosság nyit utat a máig tartó öldöklésnek.

Isten az átokban Ádám és Éva tettének következményeit tárja fel előttük. Teszi ezt azért, hogy világosan lássák döntésük eredményét, és az Ellenség valódi arcát.

A kígyót sújtó átokban azonban Isten reményt nyújtott bukott gyermekei számára. Az embert nem hagyja magára, „ellenségeskedést” szerez szívében a bűnnel szemben, hogy leleplezze annak igazi arcát, ártó lényegét és átkos következményeit. Ezt hívjuk lelkiismeretnek! Továbbá személyes Szabadítót ígér, aki „asszonytól fog születni”, vagyis az emberi nemzetség tagjaként győzi le a bűnt. Noha a Megváltó „a kígyó fejére tapos”, azaz megnyeri Sátánnal szemben az erkölcsi küzdelmet, eközben az a „sarkába mar”, halálos sebet ejt rajta (= Krisztus kereszthalála). Így vázolta fel röviden Isten a megváltási tervet!

Az Isten és az ősszülők jellegzetes taglejtéssel kísért párbeszédét szemlélhetjük Bertram mester festményén (lásd az előző lapon).

A lombruha helyett Isten bőrruhát adott Ádámnak és Évának. Ehhez azonban meg kellett tanítani őket az áldozat bemutatására (lásd Kain és Ábel történetét). Azért rendelte el egy ártatlan bárány időről időre való megölését, hogy e jelképes cselekedet által az embert bűnének halálos következményére emlékeztesse, hogy őszinte bűnvallomásra késztesse, és hogy hitét az Isten által szerzett Megváltóba vesse. Ebből érthették meg, hogy Isten áldozza fel azt a Valakit, aki az ember helyett elszenvedi a bűnök büntetését, azaz a végső halált.

Michelangelo freskóján folyamatában (= filmszerűen) látjuk a paradicsomban történteket. A bal mezőben a művész az emberpár közös felelősségét a bűn elkövetésében Ádám és Éva a fa felé kinyújtott karjával érzékelteti. A jobb oldalon láthatjuk a kiűzetést. Ősszüleink eltiltása az élet fájától nemcsak büntetés volt, de kegyelem is Isten részéről: A bűnnel beszennyezett földön, a Sátán uralma alatt, az egyre növekvő nyomorúság közepette gyötrelem és kín lenne örökké élni. Az ember porból lett (Ádám = földből való [I.Móz. 2:7; 3:19]), és bűne miatt porrá lesz ismét, egészen a feltámadásig, ahol eldől, mi lesz végső sorsa: az örök élet vagy a végső megsemmisülés.