François Pascal Gerard (1770-1837): József és testvérei. Angers, Musée des Beaux-Arts

A hatalom nem részegítette meg Józsefet. Nem állt bosszút azokon, akik bántották, pedig megtehette volna: a fáraó „főembereit tetszése szerint megkötöztethette” (Zsolt. 105:22). Feleségül nyerte Ón papjának leányát: Ászenátot. Két gyermekük született: Manassé (= aki elfeledteti a sok vesződséget) és Efraim (= kettős gyümölcs, kettős örökség). Eközben eltelt a hét bő esztendő és megkezdődött a hét szűk esztendő.

A szárazság a környező országokat, köztük Kánaán földjét is sújtotta. Jákób családját a nélkülözés az ínség második évében érte el. A pátriárka Egyiptomba küldte fiait gabonáért. Ott József az ország kormányzójaként árulta a felhalmozott termést a föld minden népének. Bátyjai, amikor az udvarba érkeztek, „arccal a földre borultak előtte” (I.Móz. 42:6). József azonnal felismerte őket, de ők nem ismerték meg az egyiptomi viseletben. Íme, beteljesült az álma! Testvérei meghajoltak előtte. József érezte, hogy Isten terve van beteljesedőben.

Nem akart elhamarkodottan cselekedni. Szerette volna tudni, vajon testvérei megváltoztak-e? Apja és otthon maradt öccse sorsa is érdekelte. Hogy mindezt kiderítse, kémkedés vádjával három napra börtönbe záratta őket (ő három évig volt ott!), majd kérte, hogy hozzák el Benjámint is, addig ő Simeont túszként fogva tartja. Testvérei szavaiból kiderült, hogy Jákób még él, sőt az is, hogy Józsefről is azt gondolják, hogy él: „Mi tizenketten vagyunk testvérek,... egyikünk pedig nincsen meg” (I.Móz. 42:13). József szíve összeszorult.

A testvérek hazatérése után bizonyos idővel atyjuk nehéz szívvel ugyan, de végül elengedte Benjámint Egyiptomba. Amint József meglátta őt, „elsietett onnét, bement a szobájába és ott sírt” (I.Móz. 43:30). Benjámin ugyanis édestestvére volt (Rákhel fia!), s a legkisebb a testvérek között. Egyedül neki nem volt része abban, amit József ellen a bátyái elkövettek!

A nagy próba azonban még hátravolt! József tudni akarta, mi lakik az egykor oly kegyetlen testvérek szívében. Vajon öccsére is az övéhez hasonló sors vár? Vacsorára hívta a vendégeket, és Benjámin elé ötszörös adagot tetetett. Meglepődve látta, hogy nyoma sincs testvéreiben az irigységnek! Még egy próbát tett: az étkezés alatt Benjámin zsákjába tétette értékes ezüst poharát, majd másnap lopással vádolva rabszolgájává akarta tenni. Ekkor előállt a régen oly keményszívű Júda, és Benjámin helyett a saját szabadságát ajánlotta fel.

A megindult József ekkor felfedte magát és keblére ölelte övéit. A következőket mondta nekik:

Jákób, mikor mindezt megtudta, „szíve elalélt”, alig akarta elhinni, hogy szeretett fia él. Miután Isten is megerősítette őt ebben, családjával együtt lement Egyiptomba, hogy átmenetileg mindnyájan ott telepedjenek le. Jákób találkozása szeretett fiával, Józseffel, örömünnep volt mindenki számára. A fáraó Gósen termékeny földjét adta nekik lakhelyül, a Nílus deltájában. Itt békében élhettek és gyarapodhattak!

József 110 évet élt. Halála előtt megeskette Izráel fiait: ha Isten meglátogatja népét, hogy visszavigye őket az Ábrahámnak ígért hazába, akkor testét vigyék el magukkal Kánaán földjére. Tudatosította bennük, hogy Egyiptomot ne tekintsék végleges otthonuknak.

József élete az Isten előre ismeréséről és előre rendeléséről szól. Akikről Isten előre tudja, hogy őt szeretni fogják, azokat elhívja, és olyanná formálja jellemüket, hogy Isten országára alkalmasak legyenek. Ezeknek „minden együttmunkálkodik a jóra” (Rm. 8:28), még a nehéz próbák, küzdelmek is! József életében is így történt: Isten kiválasztotta őt szíve indítékai alapján, és átvezette olyan élettapasztalatokon, hogy jellemében igazzá váljék. Úgy „forgatta” a dolgokat, hogy azok mindenki javát szolgálják: a testvérek megtérjenek, a zsidó nép ideiglenes hazára találjon és megsokasodjon Egyiptomban, az egyiptomi népről viszont épp ezáltal történt gondoskodás! Ki tudná előre átlátni a bölcs Isten messzire tekintő terveit és szándékait?

A francia festő azt a pillanatot ábrázolja, amikor József felfedi testvérei előtt kilétét. Arcukon, mozdulataikon sokféle érzelmi megnyilvánulást láthatunk: örömet, mély megbánást, félelmet, és döbbenetet egyaránt. József megbocsátó szavai eloszlatják a testvérek megtorlástól való félelmét. Végül igaz, testvéri szeretetben ölelhetik meg egymást!