Rembrandt: József vádolása, részlet. Washington, Nemzeti Galéria

Vajon mit érezhetett József a kútban? És mit érzett rabszolgaként Egyiptom felé vándorolva? Azt, hogy hazudtak álmai? A gyengédséghez szokott fiúnak időbe telt, míg megnyugodott. Istenéhez szálltak gondolatai, akiről oly sokszor hallott Hebron sátraiban. Eszébe juthattak apja megpróbáltatásai, száműzetése, sok-sok nehézsége. Tudta, ha atyái Istenével szoros közösségben marad, akkor bízhat sorsa javulásában. Elhatározta, hogy minden körülmények között szolgálni fog az Úrnak és bátran szembenéz a viszontagságokkal!

Egyiptomban az ismaeliták eladták Józsefet a fáraó főemberének, a testőrök parancsnokának, Potifárnak, aki „háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt, kezére bízta... És megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért” (I.Móz. 39:2-5). A Biblia szerint sokak élete áldott és védett a csapásokkal szemben, mert tudtukon kívül él valaki a környezetükben, aki Istennel szoros kapcsolatban van, és szeretetével, imáival mások sorsára is befolyást gyakorol!

József Potifár szolgájaként becsülettel végezte munkáját, bizalmát Istenbe vetette, aki nem is hagyta cserben. Így lehetett „a világ világossága” (Mt. 5:14) környezete számára. A Szentírásban nem olvasunk arról, hogy szólt volna gazdájának Izráel Istenéről, de élete, tettei, lelkülete minden szónál ékesebben beszéltek! „Látta pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében” (I.Móz. 39:3).

A héber ifjú minden értékre és tudásra nyitott, befogadóképes volt. A Potifár házában töltött tíz év alatt alapos nyelvi, jogi és tudományos ismeretekre tett szert. Isten így készítette elő – tudtán kívül – az álmaiban megjövendölt életpályára!

József huszonhét éves lett. A „szép termetű és szép arcú” fiatalemberre szemet vetett Potifár felesége és mondta neki:

- „Hálj velem!” Ő azonban tiltakozott:
- „Ímé az én uramnak énmellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét kezemre bízta. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában, és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te a felesége vagy. Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és vétkezném az Isten ellen?” (I.Móz. 39:8-9)

Nagy próba volt ez Józsefnek, mert az asszony naponta ostromolta. Talán most elragadhatná gazdájától a hatalmat? Az álom megvalósulásának kapuja nyílt volna meg előtte? Eszébe jutott Jákób élete, csalásai keserű következményei. Apja tanácsai és Isten törvénye mellett döntött: Visszautasítja az asszonyt, bármi történjék is!

Egy alkalommal, mikor Potifár nem volt otthon, felesége „megragadta Józsefet ruhájánál fogva”, és ismét ostromolta: – „Hálj velem! Ő pedig otthagyta ruháját az asszony kezében és elfutott” (I.Móz. 39:12). A hiúságában megsértett asszony összecsődítette házanépét, s a ruhájára mutatva erőszakoskodással vádolta Józsefet.

Rembrandt alkotásán az asszony vádlón József piros köpenyére mutat, miközben a maga ártatlanságát bizonygatja férje előtt. De József viselkedése és tekintete ártatlansága mellett szóltak. Ha Potifár elhitte volna a rágalmakat, akkor szolgájának az életével kellett volna fizetnie. Így viszont megelégedett azzal, hogy a ház „jó hírének” megháborítóját börtönbe csukassa.