Az Ószövetség a művészetekben

A férfi és a nő

Ádám és Éva a monrealei székesegyház mozaikján, XIII. század

Az ember teremtésénél fogva társas lény, a másikkal való közösségben érzi jól magát, így teljesedhet csak ki élete. „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat” (József Attila).

„És mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítőtársat, hozzá illőt... Bocsátott tehát az Úristen mély álmot az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül és hússal töltötte be annak helyét. És alkotta az Úristen azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá, és elvitte az emberhez” (I.Móz. 2:18, 21-22). Mély értelme van a bordából teremtés jelképes cselekedetének! Nem a férfi fejéből, hogy fölötte uralkodjék, nem a lábából, hogy alacsonyabbrendű legyen, hanem a szíve tájékáról kivett oldalbordájából alkotta meg az asszonyt, hogy egyenrangú és hozzá közel álló társa legyen. Hangsúlyozza ezzel, hogy eltérő tulajdonságaik ellenére mindkét lény azonos értékű, amit szépen fejez ki a magyar nyelv feleség szava: a házasságban élő két ember, két fél együtt alkot egy Egészet.

A monrealei székesegyház mozaikján láthatjuk, amint a Teremtő Ádámhoz vezeti Évát. Az örömmel fogadja társát, feléje lendülnek karjai. Így szól: „Ez már csontomból való csont és testemből való test: asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (I.Móz. 2:23). Az alakok elhelyezése is kifejező. Kettejük között Krisztus áll, egyiket a másiknak ajándékozza.

Ádám és Éva ragaszkodtak egymáshoz, megismerték egymást, és lettek ketten „egy testté”. Íme a házasság megalapítása! Feltételeit is közli a Szentírás a későbbi nemzedékek számára: „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez” (I.Móz. 2:24). Csak az érett, önmagukat ellátni és eltartani tudó, az egymásért való szolgálatot örömmel vállalni akaró, felelősségteljes emberek alkalmasak a házasságra. A szülők iránti szeretetük természetesen változatlan marad, de már igényük a talpraállás és a független életközösség. A szerelmesek egymás iránti tiszta, mély ragaszkodásáról és kapcsolatuk fejlődéséről egy teljes bibliai könyv beszél. Az Énekek éneke az őszinte és igazi szerelem tanúságtevője a Szentírásban. A költemény végigvezet az ismerkedés, a találkozás és az együttjárás szakaszain, mindvégig megmutatva, hogy a valódi szerelem a lelkek vonzalma is, nem csupán az érzékeké.

A teremtéstörténetben az emberi lény felépítéséről is olvasunk. „És formálta az Úristen az embert a föld porából és lehelte az orrába az élet leheletét. Így lett az ember élő lélekké” (I.Móz. 2:7). Személyiségében (= élő lélek) a testi és lelki tevékenységek szerves, megbonthatatlan egységben vannak. A test állapota kihat a lélek állapotára, és viszont. Felelősek vagyunk mindkettőért. Kötelességünk megismerni, óvni, ápolni, gondozni fizikai és erkölcsi lényünket egyaránt!

A Teremtő az ember táplálékáról is rendelkezett. A gabona, a gyümölcs és az olajos magvak alkották az ember paradicsomi étrendjét (I.Móz. 1:29). Meglepődve láthatjuk, hogy az édeni táplálkozás teljes összhangban van a mai táplálkozástudomány által megállapított és javasolt, legegészségesebbnek tartott étkezéssel!