2020. április 30. Húsvét harmadik hete – csütörtök

Jn 6,44-51
A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek”. Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy jelen vagy itt, amikor imádságban hozzád fordulok. Benned van bizodalmam és hiszem, hogy minden kegyelmet megadsz nekem, amire szükségem van. Köszönöm az irántam való szeretetedet és a határtalan nagylelkűségedet, amelyet irányomba tanúsítasz. Viszonzásul neked adom életem és szeretetem.

Kérés: Uram Jézus, Te a kenyér színében nekem ajándékoztad magad, és ennek köszönhetően juthatok el az örök üdvösségre. Segíts, hogy elmémmel megértsem és szívemmel elfogadjam ezt a csodálatos ajándékot!

1. Menjünk a forráshoz! Az Atya, aki Őt küldte, és aki hozzá vezeti a lelkeket. „Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza". Tehát azok a lelkek, akik hallották Krisztus hívószavát és hozzá tértek azon a napon, ők azért tették ezt, mert az Atya megadta nekik a hit kegyelmét. Ha mi hiszünk ma Krisztusban, az csak azért lehet, mert az Atya megadta ezt az ajándékot és elvezetett az Ő szeretett Fiához. Ha kétségeink vannak, vagy gyenge a hitünk, akkor kérnünk kell az Atyát, hogy vigyen közelebb minket Jézushoz és segítsen, hogy teljes értelmünkkel és teljes szívünkkel higgyünk benne.

2. Az Ige testté lett. Jézus Betlehemben született, ami annyit jelent héberül, hogy „a kenyér háza". Egy olyan istállóban született, ahol normális esetben az állatok eledelét tartották. Mielőtt feláldozta magát, hogy az élet kenyere lehessen, emberré lett. Az életét adta értünk és ez a legtöbb és legjelentősebb dolog, amit csak cselekedhetett. Ez az, ahogy az Atya szeret minket: úgy, hogy odaadja magát teljesen, feltételek nélkül.

3. A test kenyérré lett. Az evangéliumból megtudhatjuk, hogy Krisztus megszánja a tömeget és ezért szaporítja meg a kenyeret: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni őket, nehogy kidőljenek az úton.” (Mt 15,32). Ez a sajnálat indítja Őt arra, hogy az Oltáriszentségben a mi tápláló lelki kenyerünkké váljon. Nem akarja, hogy belehaljunk a lelki éhségbe. Krisztus – a legnagyobb cselekedetet vitte végbe az emberiségért – olyan halandó emberré lett, mint amilyenek mi vagyunk, minden tekintetben, kivéve a bűnt. Az alázatnak még nagyobb cselekedete az emberiség felé, hogy velünk maradt a kenyér színében.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, hogy lehet, hogy nem bízom benned? Épp olyan ember lettél, mint amilyen én vagyok. Ezután még egy ennél is nagyobb lépést tettél az alázat lépcsőjén az emberiség szolgálatára: a lelkem táplálékává lettél. "A Szentostyában Jézus előkészíti nekünk az ételt, a táplálékot. Az életben állandóan szükségünk van arra, hogy táplálkozzunk, de ne csak élelemmel, hanem tervekkel és érzelmekkel, vágyakkal és reményekkel is. Éhezünk arra, hogy szeretve legyünk." (Ferenc pápa 2018. június 3.)  Segíts, hogy a lelki áldozásban is teljes mértékben tudatában legyek: ezen a módon is Te jössz el hozzám, és kérlek, segíts hálát adnom mindezért.

Jöjj, Uram, látogass meg minket!
Befogadunk szívünkbe, családunkba, városunkba.
Köszönjük, hogy előkészíted nekünk az élet kenyerét,
és helyet készítesz nekünk országodban.
Tégy minket tevékeny előkészítőkké,
akik örömmel hordoznak téged, aki az élet vagy,
hogy testvériséget, igazságosságot és békét
tudjunk vinni utcáinkba! Ámen. (Ferenc pápa imája 2018. június 3-án)

Elhatározás: Mától kezdve fokozatosan elkezdem felkészíteni a szívemet arra, hogy szeretettel tudjalak fogadni a vasárnapi misén, amikor személyesen eljössz hozzám - most a lelki áldozás formájában.