János evangéliuma 4.fejezet 24.vers

„Annyira imádom a csokit!”, „Imádom ezt a várost!”, „Minden sejtemmel imádom azt az embert.” – ismerősek ezek a mondatok, ugye? Az emberek gyakran fejezik ki rajongásukat, szeretetüket vagy épp elismerésüket azzal a szóval, hogy „imádom”.

Had idézzek fel egy történetet, amelyet Lukács evangéliuma ír le Jézus megkísértésével kapcsolatban. A 4.fejezetben találjuk azt a részt, amikor az ördög megmutatja Jézusnak  a világ dicsőségét és csupán csak annyit kér tőle, hogy imádja őt. „Vicces” szituáció, nem? Végig mutatja Jézusnak a világ dicsőségét, felajánlja, hogy minden felett uralkodhat, minden hatalmat neki ad és csupán csak az imádatát kéri tőle. Ugye értjük, hogy mi ebben a „vicces”? Olyan dolgot akar az ördög Jézusnak adni, amivel már rendelkezik. Kérdés, hogy vajon ezzel az ördög tisztában volt és szándékosan csinált magából bolondot vagy eszébe sem jutott, hogy ez milyen lehetetlen helyzet?!

Ismerjük továbbá a történetet, miszerint Jézus egy nagyon egyszerű és frappáns válasszal le is zárta ezt a kérdést, mégpedig azt mondta az ördögnek, hogy „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.”(Lk.4:8). Az ördögnek van egy nagyon jellegzetes tulajdonsága: olyan dolgokkal akar csábítani, amelyekkel már rendelkezünk Istentől. Felkínálja nekünk a megbocsátást, a békét, a szeretetet, a hatalmat, a sikert és mit kér cserébe? Imádjuk őt. Imádjuk, tehát szeressük, rajongjunk, hódoljunk be előtte és akkor minden olyan dolog, amit kérünk tőle, a miénk lehet, de csak lehet. Egyáltalán nem biztos, hogy meg is kapjuk. Ellenben Istentől…

Amikor kapcsolatba lépünk Istennel és elkezdjük megismerni őt, akkor valami teljesen új dolgot fedezünk fel. Ő nem kér. Nem azt mondja, hogy ha előbb imádsz és szolgálsz engem, akkor megkapod ezt és azt és még többet. Olyan ez, akár egy szerelmi kapcsolat. Miután megismered a másikat és kitárod a szíved előtte és ez kölcsönös, akkor olyan magasságokba repülhetsz, amely csak még erősebb érzéseket és kötődést alakít ki.

Amikor megnyitjuk a szívünk Istennek és beengedjük őt az életünkbe, akkor elkezd áldásokkal elhalmozni, még azelőtt, hogy mi imádnánk őt. Az idő múlásával pedig ez az isteni szeretet elkezd bennünk is dolgozni és hamarosan a fontossági sorrend elején fog tündökölni, rajongással, szeretettel, hódolattal és tisztelettel.

Ez a különbség Isten és az ördög között: Isten előbb ad és aztán fogad, az ördög sosem ad, csak követel és elvesz. A döntés a mi kezünkben van.

Áldott napot!

bejegyezte: csomó hajni – szeptember 07, 2021