Jézus enyém és én az övé...
2020. április 19. Húsvét második vasárnapja
Az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Hangódi Dóri, a Regnum Christi Mozgalom megszentelt életű tagja

Jn 20,19-31
Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.” Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Ő azonban így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: „Békesség nektek!” Azután azt mondta Tamásnak: „Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás azt felelte: „Én Uram és én Istenem!” Jézus erre azt mondta neki: „Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” Jézus még sok egyéb jelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében életetek legyen.

Bevezető ima: Drága Jézusom, Te vagy az Irgalom és szívedben mindig van hely a számomra. Kérlek, add meg a kegyelmet, hogy az én szívemben is legyen hely számodra, hogy tied legyen a legfontosabb hely! Te tudod a legjobban, hogy mennyi minden próbálja meghódítani a szívemet, mennyi bálványa ennek a világnak próbál Téged kiszorítani... Segíts, hogy erős legyek, mellettem tudva a mai nap Szent II. János Pál pápa segítségét!

Kérés: Szeretnék szent lenni! Szeretnélek lehetőségeim szerint legjobban szolgálni és szeretni! Segíts, hogy a szentek életpéldája erőt és kitartás adjon nekem a szentté válás útján!

1. „Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat” Örülni, csak akkor tudunk valakinek, ha ismerjük, ha van valami, ami összeköt minket vele. Az öröm, valami mély és bensőséges élmény, amihez hozzátartozik az együtt átélt nehézségek élménye. Lester Sumrall szavaival élve: „Nem ismerhetjük meg az öröm teljességét, amíg át nem éltük a kétségbeesés mélységeit.” Tehát nem csoda, hogy a tanítványok majd kiugrottak a bőrükből, amint meglátták az Urat, hiszen kereszthalála elvezette őket a kétségbeesés kapujáig.
Uram, ismerlek annyira, voltak már olyan mély közös élményeink, amik megengedik, hogy örülhessek Neked, amikor felbukkansz újra meg újra az életemben?

2. „Békesség nektek! (...) küldelek titeket...” Az Úr egy hatalmas ajándéka a béke, a belső béke. A mai rohanó világunkban, sokan annyira belelovaljuk magunkat a mindennapi tesz-veszekbe, hogy észre sem vesszük, amikor a Jóisten a béke ajándékát adná nekünk. Hát igen, mivel annak észrevételéhez csönd kell. Mindenki vágyik a békére, de képes-e mindenki csöndet teremteni a lelkében??? Mikor voltam legutóbb igazán csendben? Nem a „nem szólok egy szót sem” hallgatásra gondolok, amikor ugyan külsőleg, úgy tűnik, mintha csendben volnánk, de valójában a gondolataink ezerrel pörögnek... Képes voltam, csendet teremteni a lelkemben és meghallani Isten szavát, elfogadni békéjének ajándékát?
Szent II. János Pál pápa a csendről: „Szükségünk van megtalálni Istent, de Őt nem találhatjuk meg a zajban és nyugtalanságban. Isten a csend barátja. Nézzétek a természetet, ahogy a fák, a virágok, a fű csendben növekszik; nézzétek a csillagokat, a Holdat és a Napot, ahogy csendben haladnak… Szükségünk van a csendre, hogy megérinthessük a lelkeket.”

3. „Én Uram, én Istenem!“ Ha valóban felismerem Jézust, azzal az is jár, hogy felismerem benne az én Istenemet. Jézus jól tudta, hogy Tamásnak nem elég a többiek elbeszélése arról, hogy Ő megjelent nekik, hanem saját szemével és SZÍVÉVEL kellett, hogy meglássa és felismerje. Ez az ő saját tapasztalása. Jézus veled is ugyanilyen személyesen bánik, tudja, hogy mikor és mire van szükséged. Tudja, mikor kell, hogy meg mutassa magát neked, hogy felismerd Őt és eljuss a boldogságra.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, Te vagy életem célja és középpontja. Add kegyelmed, hogy soha ne tévesszelek szem elől, soha ne engedjek a világ csábításának, ami el akarja tőlem venni a boldogságomat, azaz Téged. Segíts, hogy NE FÉLJEK...., hanem Benned bízzak!

„Fivéreim és nővéreim! Ne féljetek befogadni Krisztust és elfogadni az ő hatalmát!
Segítsétek a pápát és mindazokat, akik Krisztust akarják szolgálni, és Krisztus hatalmával szolgálni az embert és az egész emberiséget!
Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztusnak! Az ő üdvözítő hatalmának nyissátok meg az államhatárokat, a gazdasági meg a politikai rendszereket, a kultúra, a művelődés, a fejlődés hatalmas mezőit! Ne féljetek! Krisztus tudja, „mi lakik az emberben”. Egyedül ő tudja!
Manapság olyan gyakran nem tudja az ember, mit hordoz magában, lelkének, szívének a mélyén. Így gyakran bizonytalankodik e földön leélt életének értelméről. Kétely árasztja el, amely átvált kétségbeesésbe. Hagyjátok tehát – alázattal és bizalommal kérlek, könyörögve kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberhez. Egyedül ő birtokolja az élet igéit, igen, az örök élet igéit.” (Szent II. János Pál pápának a pápasága kezdetén elmondott homíliájából (1978. október 22-én)

Elhatározás: Kérni fogom Szent II. János Pál pápa közbenjárását keresztényi hivatásom mélyebb megéléséhez.