Urunk megkeresztelkedésének ünnepén a pápa arra buzdította a híveket, hogy kövessék Jézus példáját, aki az Atyához imádkozik, miközben felveszi a keresztséget. Az ima egyesít bennünket Istennel, megnyitja előtte szívünket, oxigén a léleknek, lélegzet a nehézségek között – tanította Ferenc pápa.

Ez alkalommal is ismételten hangsúlyozta, hogy ünnepeljük meg azt a napot, amikor felvettük a keresztséget, mert a szentség révén váltunk Isten szeretett gyermekeivé. Vizsgáljuk meg, hogy hogyan imádkozunk: csak belénk rögződött szavakat ismétlünk, vagy párbeszédet folytatunk Istennel? Számos teendőnk mellett mindig szánjunk időt az imára, fohászkodjunk gyakran az Úrhoz és minden nap olvassunk egy-egy szakaszt az evangéliumból – ajánlotta a pápa.

A vasárnapi evangéliumi szakasz azt a jelenetet mutatja be, amellyel Jézus megkezdi nyilvános működését: Ő, aki Isten Fia és a Messiás, a Jordán folyó partjára megy és megkeresztelteti magát Keresztelő Jánossal – kezdte beszédét Ferenc pápa. Rámutatott, hogy mintegy harminc év rejtett élete után Jézus nem egy csodával jelentkezik, vagy nem lép katedrára, hogy tanítson, hanem beáll a sorba a nép közé, azok közé, akik Jánostól felvették a keresztséget. A pápa utalt rá, hogy az ünnep liturgikus himnusza szerint a nép mezítelen lélekkel és mezítláb, alázattal ment a keresztség színhelyére. És Jézus osztozik sorsunkban, a bűnösök sorsában, leereszkedik hozzánk: alászáll a folyóba, mint az emberiség sebzett történelmébe, alámerül vizeinkbe, hogy meggyógyítsa azokat, alámerül velünk, alámerül közöttünk. Nem fölénk emelkedik, hanem leereszkedik felénk, mezítelen lélekkel és mezítláb, mint a nép. Nem egyedül megy, nem a kiváltságos kiválasztottak egy csoportjával, hanem a néppel. Ahhoz a néphez tartozik és velük, azzal az alázatos néppel megy, hogy megkeresztelkedjen – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Ezután az evangéliumi szakasz szövegének annál a fontos pontjánál állt meg, amely szerint Jézus „imádkozott” (Lk 3,21) abban a pillanatban, amikor felvette a keresztséget. Jót tesz nekünk, ha szemléljük ezt: Jézus imádkozott – buzdított rá a pápa, feltéve a kérdést: hogyan lehetséges ez? Ő, aki az Úr, Isten Fia, imádkozik, mint mi? Igen, az evangéliumok sokszor ismétlik, hogy Jézus sok időt tölt imával: minden nap kezdetén, gyakran éjjelente, mielőtt fontos döntéseket hozna. Imája párbeszéd, kapcsolat az Atyával – fejtette ki a pápa, majd arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy a vasárnapi evangéliumi szakaszban Jézus életének „két mozzanatát” láthatjuk: egyrészt leszáll felénk a Jordán folyó vizébe; másrészt felemeli tekintetét és szívét, imádkozva az Atyához.

Ez egy nagyszerű tanítás mindnyájunk számára: mindannyian elmerülünk az élet problémáiban és olyan sok összekuszált helyzetben, szembe kell néznünk nehéz pillanatokkal és döntésekkel, amelyek lefelé húznak minket. De ha nem akarjuk, hogy a problémák leterítsenek bennünket, akkor szükségünk van rá, hogy mindent a magasba emeljünk – mondta a pápa, majd rámutatott az ima lényegére: éppen ezt teszi az ima, ami nem a menekülés egy útja, nem egy mágikus rítus vagy emlékezetünkbe vésett szövegek monoton ismételgetése. Az ima annak az útja, hogy hagyjuk, hogy Isten cselekedjen bennünk, hogy a legnehezebb helyzetekben is megértsük, mit akar közölni velünk, hogy legyen erőnk tovább folytatni utunkat. Sokan úgy érzik, hogy nem tudnak továbblépni és így imádkoznak: „Uram, adj erőt, hogy előre haladhassak”. Az ima segít nekünk, mert Istennel egyesít bennünket, megnyit minket az Ővele való találkozásra. Az ima az a kulcs, amely megnyitja szívünket az Úr előtt, párbeszéd Istennel, Szavának meghallgatása, imádás: az ima azt jelenti, hogy csöndben Istenre bízzuk életünket. És olykor kiáltunk is Őhozzá, mint ahogy Jób tette, kiöntve szívét az Úrnak. És Jézus imádkozik – mondta nyomatékkal Ferenc pápa.

Utalt a vasárnapi evangéliumi szakasz gyönyörű képére, miszerint Jézus imája közben „megnyílt az ég”: az ima oxigén az életnek, lélegzet az aggodalmak között és szélesebb távlatokban mutatja meg a dolgokat. Mindenekelőtt lehetővé teszi, hogy mi is megéljük Jézus tapasztalatát a Jordán folyónál: érezteti velünk, hogy az Atya szeretett gyermekei vagyunk. Amikor imádkozunk, az Atya nekünk is azt mondja, mint Jézusnak az evangéliumban: „Te vagy az én szeretett Fiam”. Gyermeki létünk keresztségünk napján kezdődött, ami révén elmerültünk Krisztusban és Isten népének tagjaiként az Atya szeretett gyermekeivé tett bennünket. A pápa ismételten kérte: ne felejtsük el megkeresztelkedésünk időpontját, mert ez újjászületésünk pillanata, amikor Jézussal Isten gyermekeivé váltunk. A következő szavakkal fordult a Szent Péter téren megjelent hívekhez:

„Amikor hazamentek – ha nem tudjátok – kérdezzétek meg édesanyátokat, a nagynénit vagy a nagyszülőket: „Mikor lettem megkeresztelve?” – és tanuljátok meg megünnepelni ezt a napot, hogy hálát adjatok az Úrnak. És most tegyük fel magunknak a kérdést: hogyan imádkozom? Szokásból, kelletlenül, csak formulákat ismételve, vagy imádságom találkozás Istennel? Én, bűnös, mindig Isten népének a tagja, aki soha nem vagyok elszigetelt? Ápolom az Istennel való bensőséges kapcsolatot, párbeszédet folytatok Ővele, meghallgatom Szavát? A sok tevékenységünk között ne hanyagoljuk el az imát: szánjunk rá időt, használjunk rövid fohászokat, amelyeket gyakran ismétlünk, olvassuk minden nap az evangéliumot. Az ima, amely megnyitja számunkra az eget” – szögezte le Ferenc pápa, majd beszédét a következő felhívással zárta:

„És most forduljunk Máriához, az imádkozó Szűzhöz, aki életét Isten dicséretének himnuszává tette”.

Forrás: Vatican News