SZENTÍRÁS MAGYARÁZAT

Közzétéve

 

2020-01-05

Szerző:

Sebestyén Péter

Fotó: Vanesa Guerrero | Cathopic

Sebestyén Péter atya gondolatai karácsony 2. vasárnapján.
Az evangélium ide kattintva olvasható.

1. Én a Fölséges szájából születtem… sátradat Jákobban üsd fel
(Sir 24,1–12)

Jézus, Sirák fia a személyes bölcsességről ír, aki maga az Isten. A bölcsesség azonosítja magát a magasságbelivel, de mégis különbözik tőle. Az egyházatyák, a Biblia szakemberei általában Jézus Krisztust vagy a Szentlelket olvassák ki ebből a vallomásból. A Szentlélek által megfogant és megtestesült bölcsesség maga Jézus Krisztus, aki karácsonykor láthatóvá vált nemcsak Ábrahám utódai, hanem minden nép előtt. Külön érdekesség nekünk, erdélyi keresztényeknek, hogy a gyulafehérvári papnevelde is hivatalosan ezt a nevet viseli: SIS (Seminarium Incarnatae Sapientiae), a Megtestesült Bölcsesség Szemináriuma. De a népi áhítat magát a Szűzanyát is a Bölcsesség Széke címmel illette. A nagybetűs isteni Bölcsesség örök. Minden emberi bölcsesség belőle forrásozik. Szoktuk mondani, hogy a magyar helyesírásban a bölcsesség két s betűvel írandó. Embereknél kétes. De Istennél nem. Az emberi bölcsességet kétségbe lehet vonni, néha a tapasztalattal, az idős korral azonosítják. De az igazi bölcsesség Istenből forrásozik. És mindenkinek megadja a Szentlélek által, aki keresztségünk-bérmálkozásunk óta bennünk lakik.

2. Urunk Jézus Krisztus Atyja… adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét…(Ef 1,3–18)

Szent Pál a fenti misztériumot bontja ki efezusi híveinek. Kitágítja a próféták jövendölésének értelmét és kijelenti: Isten Krisztusban mindenkit üdvözíteni akar. Krisztus születésével megismerhettük Isten tervét, amelyben orvosolja az áteredő bűn sebeit. Minden embert „kiválaszt” benne. Ő maga lesz az egyszeri és mindenkori, szent és feddhetetlen áldozat, amelyet most már a benne hívők közössége, az egyház szüntelenül felajánlhat az Atyának. Ez a felajánlás és hála képezi a keresztény liturgia lényegét. Mi, krisztushívők, mindenért Krisztusban és Krisztus által adunk hálát. Az eukarisztia is hálaadás. Isten megelőlegező szeretetéért minden nap hálával tartozunk. Hálánk, szeretetünk és gyermeki ragaszkodásunk jele. Krisztus születésével olyan örökség birtokába kerültünk, amely minden nap hálára kötelez.

3. Az ige testté lett… mi láttuk dicsőségét (Jn 1,1–18)

Szent János evangéliumának bevezető himnusza szakemberek szerint annyira fennkölt, magasztos, annyira önálló, hogy talán nem is maga az apostol munkája. De mindenképp olyan felütés a szeretett tanítvány, a teológus János evangéliumának elején, amely egyből Isten titkának mélységébe vezet. Ezt a titkot csak csodálni lehet, mint a világ hét vagy több csodáját. Nélkülöz minden emberi logikát, nyelvtant és kiszámíthatóságot. Hogyan lehet az Ige egyszerre nyelvtani tényező és isteni személy? Túl azon, hogy Szent János szívesen él a görög filozófia nyelvkészletével, az evangélista a világmindenség bonyolult és titokzatos törvényeire a legegyszerűbb választ adja. Jézus Krisztus, a karácsonykor közénk születő Istenfia ad értelmet a világnak. Benne, általa nyer igazolást Isten üdvözítő terve és szeretete. A hatalmas, felfoghatatlan, teremtő Isten a gyermekben kézzel foghatóvá, megérinthetővé válik. Testté lesz. Szárksz annyi, mint hússá, anyaggá lenni, hogy felértékelje az anyagot, a testit, hogy megszentelje a profán világot. Karácsony óta nincs szétválasztva a szent és a profán. Szent az emberi test annak minden vonatkozásában, örök távlatot kap minden emberi – valósággal megistenül. Az Istenember születésnapja, azé, aki emberségünket is isteni magasságokba emeli, az üdvösség horizontját nyitja mag az anyagnak. Krisztusban már elkezdődött az új ég, új föld isteni tervének megvalósulása. Az emberi történelem üdvösségtörténetté válik. Ha befogadtuk – akik befogadtuk – ezt az örömhírt, tegyünk is tanúságot róla a világban, hogy minden ember kezdje egyre jobban megszülni istengyermekségét. Ezt az istengyermeki többletet hozza ki belőlünk önkéntelenül az ünnep a magasztos perceiben, a szeretet meghitt ragyogásában, amikor lelkünk is ünneplőbe öltözik, akárcsak a karácsonyfa. Ezt a ragyogást karácsony után sem volna szabad elveszítenünk.