„Az igaz ember szája bölcsességet áraszt, az álnok nyelvet
azonban kivágják. Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni, a bűnösök szája pedig
csak álnokul.”
A Biblia egyik világos tanítása az, hogy nincs félig ilyen, félig olyan élet. Jézus
Krisztus nem az 50-50 arányban gondolkodik. Társadalmunkban viszont hatalmas
mérteket ölt az az elgondolás, illetve szemlélet, hogy a jobbért, a szebbért
vagy az esetleges hírnévért megeshet, hogy kicsit elhajolunk attól az elvtől,
hogy az igen, az legyen igen, a nem, pedig nem. Bizonyára mindannyian kerültünk
már olyan helyzetbe, amikor nehéz volt dönteni, hogy a fájdalmas igazságot vagy
a kényelmes hamisságot mondjuk-e el. A
mai gondolatunk erre a kérdésre is választ ad!
Azt írja a Biblia, hogy az igaz ember szája bölcsességet és
kedves szavakat áraszt magából, ellenben az álnok emberrel, aki bűnösen szól és
akinek nyelve nem ismeri a bölcsességet. Mikor válik valaki igaz emberré? A
Zsoltárok könyvének egy szakasza a következőket mondja: „Bölcsen beszél az igaz
ember szája, és a nyelve igazat mond. Isten törvénye van a szívében, nem
ingadoznak léptei.” (37:30-31) Tehát, ha Isten szavait ismerjük, tanácsait
megfogadjuk és befogadjuk Őt a szívünkbe, akkor hasonlókká válunk ahhoz az
emberhez, akit a Biblia igaz emberként nevez meg. Nem arról van szó, hogy még a
legnagyobb bűnt is elsimlizzük és ne tegyünk szóvá egy-egy rossz döntést. A
hangsúly arra terelődik, hogy hogyan és miként tesszük ezt meg. Azonban
gondolhatunk itt másra is, hiszen nem az igazság elmondása vagy elfedése körül
alakulhatnak ki kérdések, hanem a mindennapi életünkben az egymásközti
kommunikációban is fontos, hogy megpróbáljuk megtartani azt, amit a Biblia
tanácsol. Egy másik fontos gondolat is elhangzik a fentiek mellett, amelyet az
Úr Jézus fogalmaz meg Máté evangéliumában. A következőket írja: „Senki sem
szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy
az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a
mammonnak.” (Máté 6:24) Ahogy a Bibliában sok tanácsot több féleképpen is lehet
értelmezni, úgy ezt is lehet több megvilágításba is helyezni. Az egyik ilyen,
hogy nem imádhatunk és tisztelhetünk egyszerre két istenséget. Vagy az Atyát
szeretjük és tiszteljük és megtartjuk igéit (igaz emberré válunk) vagy
elfordulunk tőle és a magunk útját járjuk. Azonban nem feltétlen erre szeretném
most helyezni a hangsúlyt, hanem arra, hogy nem tanácsos embertársunk szemében
egy dolgot, a háta mögött pedig egy másik dolgot mutatni. Az egyenesség és az
őszinteség hatalmas érték és Jézus is a fenti szövegben, illetve az ószövetségi
versek erre is szeretnék felhívni a figyelmet.
Fontos, hogy megtanuljunk úgy kommunikálni embertársainkkal,
hogy megérezzék rajtunk Isten természetét. A környezetünkben lévő emberek ránk
vannak bízva és rajtunk is múlik, hogy milyennek ismerik meg Istent. Ne vonjuk
meg a feddést vagy a véleménykülönbséget, de figyeljünk arra, hogy azt milyen
formában és milyen lelkülettel tesszük. Ha igaz emberként szólunk
embertársunkhoz, akkor a feddés is áldásos lehet arra nézve, akihez intéztük.
Áldott napot!
Kommentáld!