Advent. Várakozás. Mindannyian várunk valamire. Egy bíztató hírre a kórházból, hogy a szeretted lekerült a lélegeztetőgépről, állapota pedig, ha lassan is, de javulást mutat. Arra, hogy végre itt legyen a téli szünet, és meglátogathassátok a nagyszülőket. Egy cseppnyi magányra, hogy levegőhöz juthass a mindennapok hajrájában. Arra, hogy végre este legyen, felgyulladjon az első gyertya lángja, a hit lángja, és a bennünk pislákoló fény is megerősödjön, két kézzel kapaszkodjon a Mindenhatóba, és bízzon abban, Ő a kezében tartja világunkat.
Mert Ő tényleg kezében tartja, nem hagyott minket magunkra. Erre emlékezünk, hogy képes volt odaadni értünk Fiát, aki emberré lett, megszületett, hogy megszabadítson minket a bűn hatalmától. Hogy kőszívünk helyébe új szívet adjon.
Mert a kőszív önző, a kőszív gyűlöl, mindenkit letapos maga körül, és másokban is gyűlöletet ébreszt. A kőszív rombol, mérgez, és csak magára hallgat. Krisztus azért lett emberré, hogy bemutassa, lehet máshogyan is élni, sőt, csak így érdemes! Érző, együttérző, gondolkodó, szerető, hittel teli szívvel.
Szívvel, ami nemcsak önmagáért dobban. Ami találkozott Isten szeretetével, megismerte Őt, és ezt a szeretetet, elfogadást akarja mások felé is árasztani. Ami lehajol a másikért, és emberként bánik vele. Aminek fáj az igazságtalanság, a diszkrimináció, ami nem képes elviselni a gyűlöletet. Ami tudja, kiben érdemes hinni.
Hát fogadd el ezt az ajánlatot! Engedd, hogy Krisztus belépjen az életedbe, hatással legyen rád, hogy élhess hittel, Isten szeretetével, igazi szívvel!
Áldott napot!
bejegyezte: sz-cs. andi – november 28, 2021
Kommentáld!