Sokszor úgy
képzeljük el az első keresztények életét, mint amilyen például
napjainkban a kínai kereszténységé.
Keleti testvéreink annyira
hozzászoktak az évtizedek óta húzódó üldöztetéshez, hogy amikor a 90-es,
2000-es évek környékén kicsit lazult az állami fegyelem, és könnyebben
tudtak evangélizálni és istentiszteleteket tartani a magánházaknál,
elkezdtek azon aggódni, hogy a következő generációk, a gyermekeik és
unokáik hogyan fognak majd megtanulni keresztényként élni, ha nem
üldözik őket.
Mert kereszténység = üldöztetés, kirekesztettség,
ellenséges magatartás. Valahogy úgy, ahogy az első keresztények is
élhettek. Pedig ez az egyenlet téves.
Persze,
mondhatnánk, hogy ott volt a keresztényeket üldöző Saul, bizonyára nem
az egyetlen zsidó, aki az életüket veszélyeztette, meg ismerjük Néró
császár beteg szórakozását is az arénákban. Mégsem mondhatjuk azt, hogy
az első keresztények folyamatos kirekesztettségben éltek volna. Egy
érdekes, Kr.u. 113 környékén írt levélben az Ifjabb Pliniusz, Bithünia
helytartója Traianus császártól kér segítséget, hogy mit csináljon abban
az esetben, ha keresztényeket jelentenek fel nála, hiszen ő ilyenen
eljárásban még soha nem vett részt
.
Leírja azt is, hogy bizony sokukat
kivégezte, de nem azért, mert keresztények lettek volna, hanem “mert
meggyőződése..., hogy függetlenül vallomásuk tartalmától, makacsságukért
és csökönyösségükért megérdemelték ezt a büntetést.” Látod az
egyenletet? Makacsság, csökönyösség = üldöztetés, kirekesztettség,
ellenséges magatartás.
A fentivel
ellentétben, ahogy azt a mai igénkben is olvashatjuk, az első
keresztényeket mindenki szerette! Szerették őket a rómaiak, a
szomszédaik, azok, akikkel a kisboltban, vagy a hivatalban találkoztak.
Szerették őket az utakon, mert nem hajtottak gyorsan, nem káromkodtak az
utcán, és segítettek, akiknek csak tudtak. “Még azok is kedvelték őket,
akik nem tartoztak közéjük.” (EFO)
— Ez a Marika milyen rendes, állítólag valami keresztyén, vagy mi!
— Mindenki messziről elkerült, de erre járt egy csoport keresztény, és ők adtak reggelire valót.
— A keresztények? Azok nagyon rendesek, ha bármikor gondom, bajom van, szívesen meghallgatnak.
Ki az igazi keresztény? Nem az, akit üldöznek. Pont nem. Jézus szerint a keresztényeknek egyetlen ismertetőjegye van: "Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János evangéliuma 13:35) Nem egy nap, nem egy étrend, nem egy mindenen végighúzódó gondolkodásminta. Szeretet.
Így ha a fenti egyenletet ki akarnánk javítani, valahogy így nézne ki:
Kereszténység = Krisztusiság = SZERETET
Áldott napot!
Kommentáld!