A béke műhelyének nevezte a Szentatya Málta szigetét, mely a kultúrák találkozási pontja a Földközi-tenger szívében. Nagyra méltatta emberséges befogadó magatartásukat, híven Szent Pál idejéhez, amikor hajótörést szenvedett és a szigeten lelt menedékre.

Gedő Ágnes – Vatikán

„Megmenekülve megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják. A bennszülöttek igen emberségesen bántak velünk. Tüzet raktak, s a szakadó eső és a hideg elől mindnyájunkat odahívtak.” (Apcsel 28,1-2)

 

A múlt hétvégén Máltán tett apostoli látogatást Ferenc pápa, mely a Covid-járvány miatt két éve húzódott. A szerdai általános audiencián összefoglalta utazása főbb élményeit. Nem mindenki tudja, hogy az aprócska szigetcsoport a Földközi-tenger közepén nagyon korán megismerkedett az evangéliummal. Szent Pál ugyanis itt szenvedett hajótörést, és a fedélzeten tartózkodó több, mint kétszázhetven ember Máltára menekült. A Népek apostola ezt a szót használja: „igen emberségesen” bántak velük. Fontos ez a kifejezés, ezért választotta a pápa is utazása mottójául, utalva a migráció jelenségére, és általában véve arra, hogy a világ testvéribb, élhetőbb legyen, megvédjen minket a ránk leselkedő hajótörésről. Hiszen megtanultuk: mindnyájan egy csónakban evezünk. Ebből a szempontból Málta kulcsfontosságú hely – szögezte le a Szentatya, majd három pontban kifejtette gondolatát.

 

Földrajzi helyzete teszi elsősorban jelentőssé, mivel az Európa és Afrika közötti Földközi-tenger közepén fekszik, melynek hullámai Ázsiát is elérik. Egyfajta szélrózsának tekinthető, ahol népek és kultúrák találkoznak egymással, ahonnan 360 fokban szemmel belátható a mediterrán térség. Ma gyakran beszélünk geopolitikáról, de sajnos a nagyhatalmi érdekek stratégiája érvényesül gazdasági, ideológiai vagy fegyveres befolyásuk növelésére – amint azt most a háborúval is látjuk. Málta ebben a tekintetben a „kicsik” jogát és erejét képviseli, az apró nemzetekét, akik azonban gazdag történelmi és kulturális gyökereikkel más logikában hisznek. Ez a tisztelet és a szabadság logikája, a különbözőségek együttélésének logikája, mely ellenáll a hatalmasok gyarmatosításának. A második világháború után megpróbálták lerakni egy új béke történelmének alapjait, de sajnos nem tanulunk és újra a vetélkedő nagyhatalmak története folytatódott. A mostani ukrajnai háborúban látjuk az ENSZ tehetetlenségét.

 

Málta a migráció szempontjából is kulcsfontosságú hely – folytatta beszédét a pápa. A XXIII. Jánosról nevezett befogadó központban sok migránssal találkozott, akik szörnyű utazások után kötöttek ki a szigeten. Mindig meg kell hallgatni a migránsok tanúságtételét, mert csak így tudunk kilépni a sajtóban terjedő hamis képből, megismerve arcukat, történetüket, sebeiket, álmaikat. Minden migráns egyedi: nem egy szám, hanem személy. Egyedi, mint amilyenek mi vagyunk, a maga méltóságával, gyökereivel, kultúrájával. Sokkal több gazdagságot hordoz, mint amennyi problémát jelent. Azt se feledjük, hogy Európa is migrációk révén jött létre – tette hozzá a pápa.

 

Persze ezt a befogadást meg kell szervezni, irányítani kell, de még azt megelőzően együtt megtervezni nemzetközi szinten. A migrációs jelenséget ugyanis nem szabad válságkezelésre szűkíteni, hiszen a mai idők jele, e szerint kell olvasni és értelmezni. Lehet konfliktus, vagy lehet a béke jele, tőlünk függ. A máltai XXIII. János befogadóközpontot keresztény módra Peace Lab-nak, vagyis a béke laboratóriumának, műhelyének nevezték el. Hozzá szeretném tenni, hogy Málta a maga egészében a béke műhelye – mondta Ferenc pápa. Akkor tudja megvalósítani ezt a küldetését, ha a testvériség, az együttérzés és a szolidaritás életnedvét meríti gyökereiből. A máltai nép ezeket az értékeket az evangéliummal együtt kapta, és az evangéliumnak köszönhetően tarthatja életben azokat.

 

Ferenc pápa Róma püspökeként ment el Máltára, hogy megerősítse ezt a népet a hitben és a szeretetközösségben. Málta kulcsszerepet játszik az evangelizálásban is. Sok pap és szerzetes, világi hívő indult el az ország máltai és gozói egyházmegyéiből, hogy tanúskodjon a kereszténységről szerte a világnak. Mintha Szent Pál a máltaiak génjeibe írta volna a missziót. Ezért a pápalátogatás elismerés volt Istennek és hűséges szent népének. A Szentatya ugyanakkor nem rejtette véka alá, hogy Máltán is terjed a szekularizáció és a globális szinten jelentkező fogyasztói, újkapitalista, relativista álkultúra. Ez azt jelenti, hogy ott is új evangelizálásra van szükség.

 

Ferenc pápa elődei nyomdokán járva ellátogatott Szent Pál barlangjába, hogy merítsen a forrásból, és Máltán újra a kezdetek frissességével csörgedezzen az evangélium, új lendületet adva a népi ájtatosság gazdag örökségének. Ezt jelképezte a Ta’ Pinu nemzeti Mária-kegyhely Gozo szigetén, ahol együtt imádkoztak, és ahol érezhetően dobbant a máltai nép szíve, mely oly nagy tisztelettel és bizalommal viseltetik a Szűzanya iránt. Mária mindig a lényegesre irányítja tekintetünket, a megfeszített és feltámadt Krisztusra és az ő irgalmas szeretetére. Mária segít fellobbantani a hit lángját a Szentlélek tüzéből merítve, aki nemzedékről nemzedékre lelkesíti az evangélium örömteli hirdetését: az egyház öröme ugyanis az evangelizálás! Ne feledjük, amit Szent VI. Pál mondott: az egyház küldetése az evangelizálás, az egyház öröme az evangelizálás. Ezt ne feledjük, mert ez az egyház legszebb meghatározása! – mondta Ferenc pápa.

 

A Szentatya a szerdai audiencián köszönetet mondott a máltai köztársasági elnöknek, a kormányfőnek és a civil hatóságok vezetőinek a kedves fogadtatásért, illetve a püspököknek, az egyházi közösségnek és az önkénteseknek imáikért. A XXIII. János befogadóközpontban tevékenykedő, 91 éves ferences atyát, Dionisio Mintoffot személyesen megemlítette, elismerve a migránsoknak nyújtott segítségét. Irántuk mutatott apostoli buzgalma és szeretete példaértékű. Végül Istenhez fohászkodott a béke és a jólét bőséges gyümölcseiért a szeretett máltai nép számára, melynek köszönetet mondott emberséges, keresztényi befogadásukért.