"Nem olyan időket élünk, hogy hinni lehetne mindenkinek. Ne higgyetek ti másnak, mint az olyannak, akinek élete az Úr Jézus életét tükrözi vissza."

A kasztiliai Avilában születik jómódú nemesi-kereskedő családban 1515. március 28.-án.

Húszéves korában belép az avilai Megtestesülés kármelita kolostorba. Védő falai között látta csak biztosítva üdvösségét, ahogy ő írja: "ebben a pályaválasztásban engem, azt hiszem, nem annyira az Isten iránti szeretet vezetett, mint inkább a Tőle való szolgai félelem."

Negyven éves koráig - az általánosan elfogadott - kényelmes, nem túl szigorú regula szerint él, mely lassan kétségekkel tölti el: nem válaszol megfelelő módon Isten irgalmas szeretetére. Egy a szenvedő Krisztust ábrázoló kép hatására mélyen megérti, megtapasztalja: mennyire szeret engem az Isten.

S már kérdezi is magától: mi lehet az én válaszom erre a szeretetre? "A tőlem telhető legnagyobb tökéletességgel megélni szerzetesi hivatásomat", ez egyre tudatosabb lelkiéletet, egyre mélyebb imádságot, egyre bensőségesebb barátságot jelent Jézus Krisztussal.

Ezt a felismerését szeretné megosztani másokkal is egyben válaszolva korának problémáira is - megalapítva az első reformált, tapasztalatai szerint élő, női kármelita zárdát, mely élete további részében tizenhét női és - Keresztes Szent János segítségével - tizenöt férfi sarutlan kolostor alapításával folytatódik.

Ezt a mély istentapasztalatát adják tovább írásai is, mely a keresztény lelki irodalom gyöngyszemei, mint például: Önéletrajza, A Tökéletesség útja, a Belső várkastély, az Alapítások könyve.

1582. október 4.-én halt meg.

Negyven év múlva szentté avatták, 1970 óta pedig egyházdoktor. Szeretetben fölemésztődőtt életének emléke a teljesen épen megmaradt szíve, amelyet Alba de Tormes-ben tisztelnek.