Arról beszélünk, amit tudunk
2023. április 18. Húsvét második hete – kedd

Evangélium:
Jn 3,7b-15
Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy, így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”

Bevezető ima: Uram, Te jobban ismered a szükségleteimet, mint én. Szentlelked sugallja nekem, hogy mit kérjek ebben az imában. Arra vágyom, amit Te szeretnél a számomra. Szeretlek, Uram, és minden reménységemet beléd helyezem.

Kérés: Uram, add, hogy megtapasztaljam a Te szeretetedet!

Elmélkedés:

1. „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek!” Az Isten nélküli élet mindig csalódást és szomorúságot eredményez. Csakis Jézus az, aki valóban betöltheti minden vágyunkat és vágyakozásunkat! Az élet során sok csalódást és bánatot tapasztalunk, de ezek nem Istentől származnak. Azért éljük meg őket, mert nem egyedül Istenbe vetettük bizalmunkat. Ezek az Isten akaratát kikerülő döntéseink és felszínes vágyaink következményei. Jézus ezzel szemben az élet viharai közepette is valódi öröm és mélységes béke forrása a lelkünk számára. Tanuljunk meg szüntelenül Ővele lenni!

2. „Arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk.” Isten is szeretné, ha valóban megtapasztalnánk Őt. Hiszen megígérte, hogy „aki keres, az talál”. (Mt 7,8) Ezt az igazságot minden jóakaratú ember megtapasztalhatja. Aki valóban keresi Istent, és erre teszi fel az életét, azt Isten nem hagyja cserben. Hamarosan kétségek nélkül, saját személyes tapasztalatból fogja tudni: „Isten létezik, és életét adta értem”. Istennek ez a személyes megtapasztalása elengedhetetlen a keresztény ember számára. A puszta megértés az Istennel való személyes kapcsolat helyett nem elegendő ahhoz, hogy képesek legyünk „új emberré válni”, és a gyakorlatban valóra váltani az evangélium tanításait.

3. Tegyünk tanúságot a tapasztalatunkról! A keresztények feladata nem az, hogy beszéljenek Jézusról. Érveinkkel aligha fogunk bárkit is hitre juttatni. De az életünk példája, az Istennel való imádságos kapcsolatból származó szeretetcselekedetek, az egység, az öröm és a békesség vonzani fogja az embereket. A tizenegy apostol is, Jézus feltámadása után Júdás utódaként olyan valakit keresett, aki szemtanúja volt Krisztus feltámadásának. A Krisztussal való személyes találkozás megtapasztalása tehát már az apostolok korában is alapvető feltétele volt a hiteles apostolságnak. Krisztus apostolainak e személyes kapcsolatról kell tudniuk tanúságot tenni mások előtt.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm, hogy meghívtál, hogy szereteted tanúja legyek. Ez nagy megtiszteltetés számomra! Segíts, hogy kevesebbet foglalkozzak önmagammal, és még jobban szeressem embertársaimat! Segíts, hogy a felebaráti szeretet által egy résnyire megnyissam számukra a Mennyet.

Elhatározás: Ma igyekszem tanúságot tenni Krisztusról a beszélgetéseimben.