Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben
Erőtlenül süt a téli Nap sugárahidegtől búsuló, bánatos világra.De
vajon a szívek, azok is befagynak,átadják magukat a bénító
fagynak?Kéményekből lassú füst száll fel az égre,válaszul a hideg téli
ridegségre.Kályhánknak melegét átveszi-e szívünk,van-e reménységünk,
mert jó lenne hinnünk!Hinnünk a csodában, ami biztos eljő’!Amit nem
takarhat el néhány hófelhő,ami másokra is szeretetet áraszt,hogy
érzéseinkre kapunk-e majd választ?Közeleg az ünnep, a napok gyorsan
telnek.Gondolsz-e azokra, kik utcán telelnek.Kiknek mások szíve nem
nyújt menedéket,mondd csak az ő létük, megérint-e téged?Áruházak,
bankok, most mind gazdagodnak,az ünnepi fények szépen felragyognak,s nem
látod azokat, kik árnyékban élnek,hiszen elvakítanak téged is a
fények!Álszent a csillogás, hisz fáznak a lelkek,akik melegséget,
megnyugvást nem lelnek,akik magányosak, s nem értik a létet,kiket nem
kényeztet örömmel az élet.Hol van a szeretet e kihűlt világban?A gyertya
fényében, a fenyőfaágban?Drágán vett holmikban, ami nem is kell
tán,vagy villódzó fényű, feldíszített fejfán?Hiába a külső, díszes
megjelenés,ha kihűlt szívekben a jóérzés kevés.Hogy kovácsolsz össze
szétesett családot,ha csak a pihenést, a nyugalmat várod.Kihűlt a
szeretet, nincs ki melegítsen,elárvult lelkeket jó kedvre
derítsen?Evésről, ivásról szól csak a karácsony,s a magány sok rabja nem
lát túl a rácson?Van-e tűz szívedben, ami melegítsen,magányos szíveken,
éhezőn segítsen?Szeretet tüzével olvaszd fel világod,segíts most a
Napnak, gyújts szeretet-lángot.Szórd szerte mosolyod, jó szavad
emeljen,hogy az árva lélek is életre keljen!Hogy remény szülessen
Jézusunk nyomában,szeretet ébredjen tüzedtől a mában!Gyújts tüzet
lelkedben és őrizd a lángot,hadd tegye fénylővé, széppé a
karácsonyt.Okozzon örömöt a fény születése,s engedd, hogy mosolyát a
szívekbe vésse!
Kommentáld!