Magyarország az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot egy polgári jellegű, modern, a feudalizmust felszámoló és a Habsburg Birodalmon belül nagy önállósággal bíró új ország megteremtéséért vívta. Bár a szabadságharc 1849 tavaszán még nagy magyar győzelmeket hozott, Ferenc József császár fő szövetségesétől Oroszországtól kért segítséget és elérte a fordulatot. A hatalmas cári haderő eltiporta a több mint egy éve folyó harcokban kivérzett magyar seregeket.

1849 október 6 –án a majdnem egy éven át tartó szabadságharc befejezését követően az ifjú Ferenc József császár súlyos büntetés kiszabásával akarta megüzenni a magyaroknak: birodalmában nem tűri a lázadást. A császár tizenhárom magyar honvédtábornokot ítéltetett halálra, mindegyiküket nyilvános és megszégyenítő kivégzéssel sújtva.

Az említett napon Arad városában tizenhárom bátor, hősies, és megbecsült magyar hazafi kivégzésére készültek. A halálra ítéltek mindannyian ugyanazon ügyért harcoltak: a magyar szabadságért és a magyar haza megújulásáért. Hittek abban, hogy a reformkor nagyjai: Széchenyi, Wesselényi, Kölcsey, Deák és Kossuth egy modern, új Magyarország alapjait tették le, kivezetve a magyarságot a középkori feudális viszonyok közül. A halálra ítélt katonai vezetők mindegyike kész volt életét áldozni ezekért a célokért. A végsőkig küzdöttek, mert tudták: a magyar nép régen kiérdemelte már a jogot arra, hogy végre önmagát kormányozza. Harcukat törvényesnek tartották, hiszen 1848 tavaszán az osztrák császári udvar is elismerte a magyarországi reformok szükségszerűségét. Az Udvar meghátrálása azonban csak 1848 nyaráig tartott. Miután az európai uralkodók sorra, mindenütt leverték a forradalmakat, Bécs a magyarok ellen fordult. A szabadságharc kitört és sok ezer bátor magyar katona és tiszt véráldozatát követelte.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 1849 júniusában érkezett a fordulópontjához. Ferenc József császár parancsára ugyanis ekkor támadt hazánkra a segítségül hívott majdnem 200 ezres orosz haderő és a 66 ezer osztrák katonát számláló császári armada. A több mint negyed millió támadó ellen reménytelennek tűnt az ellenállás. A magyarok csupán abban bízhattak, hogy képesek lesznek annyira lelassítani az orosz-osztrák csapatok előretörését, hogy Nyugat-Európa felfigyeljen a küzdelemre. Kossuthék hittek abban, hogy ha kitartanak, akkor Anglia és Franciaország nem fogják szó nélkül hagyni az oroszok beavatkozását, és kikényszerítik az intervenció felfüggesztését. Abban bíztak, hogy az európai erőegyensúly felett őrködő nyugati országok nem engedik az Orosz Birodalom térnyerését. A magyar tábornoki kar így mindent megtett az oroszok és a Haynau vezette osztrákok feltartóztatásáért.

A túlerővel folytatott küzdelemben valódi hősök harcoltak. Aulich Lajos hadügyminiszter és Görgey Artúr főparancsnok vezetése alatt Dessewfy Arisztid lovascsapataival Felső-Magyarországon hátráltatta az oroszok előretörését, Nagysándor József tábornok Debrecennél védte meg csapataival a magyar fősereget, Damjanich János és Vécsey Károly pedig a délvidéken készültek a végső összecsapásokra. Eközben Török Ignác hadmérnökként a szegedi sáncok építését felügyelte, Láhner György pedig a nagyváradi fegyvergyár folyamatos működését biztosította. Az említett magyar honvédtábornokok, illetve a legfelső hadvezetésben szolgáló parancsnokok, - köztük Kiss Ernő altábornagy – mindent elkövettek az ellenség feltartóztatásáért. Sajnos azonban az Arad – Temesvár körzetbe történő csapatösszevonás terve hibásnak bizonyult. A túlerő előbb a Szőregi, majd a végső, temesvári csatában is győzelmet aratott.

A kivégzések és a 13 vértanúhalál  

1849 október 6 –án reggel fél hatkor a legyőzött magyar hősökön súlyos bosszút állt a bécsi udvar. Négy honvédtábornokot golyó általi, kilencet pedig kötél-általi halálra ítéltek. A történelem soha nem felejti emléküket.

  Kiss Ernő: Gazdag, örmény eredetű családban született. 1848 októberében – a honvéd hadseregben elsőként – nevezték ki honvéd vezérőrnaggyá. Később 1849 januárjában Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetője lett, majd tavasszal megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. A szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert.

Utolsó mondata: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicsö szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

  Dessewffy Arisztid: Jómódú, magyar, evangélikus családba született. 18 éves korában jelentkezett a császári hadseregbe. Kitüntette magát a kápolnai csatában, majd a tavaszi hadjárat ütközeteiben, ezért április 18-án megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Később az I. hadtest lovashadosztályának parancsnokává nevezték ki. Hadtestével jelen volt Buda ostrománál, ahol megkapta vezérőrnagyi kinevezését. Július elejétől a felső-magyarországi hadsereg lovassági főparancsnokaként az orosz sereg előrenyomulását akadályozta hősiesen.

Utolsó mondata: Tegnap hösök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

  Schweidel József: Harcolt a napóleoni háborúkban. A schwechati csatában tanúsított bátorságáért az Országos Honvédelmi Bizottmány 1848. októberében tábornokká avatta. 1849. május 9-én lett Pest városparancsnoka. Ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt Haynaunak, ő azonban ezt elutasította, és kötél általi halálra ítélte.

Utolsó mondata:  A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi
embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

  Lázár Vilmos: Örmény származású magyar nemesi családban született. Fiatalon lett katona. Kiválóan szerepelt a szabadságharc utolsó csatáiban. Augusztus 12-én Bem tábornok ezredessé léptette elő és megbízta a felső-magyarországi hadtest maradványaiból alakított IX. hadtest parancsnokságával.

Utolsó mondata: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

  Poeltenberg Ernő: Gazdag osztrák szülők gyermekeként született. Összesen 18 éve szolgált már tisztként a császári seregben, amikor kitört a szabadságharc. A kápolnai csatában kitüntette magát. 1849. április 14-e után a hetedik hadtest parancsnoka lett ezredesként, majd június 2-án tábornokká léptették elő. A nyári hadjárat idején Haynau túlerejével szemben visszavonulni kényszerült. Görgey bizalmasaként ő közvetített a tárgyalásokon a cári seregekkel a fegyverletételről. Ezután fogták el az osztrák hatóságok.

Utolsó mondata: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide

  Török Ignác: Kisbirtokos magyar nemesi családból származott. A bécsi hadmérnöki akadémián végzett, 1839-ban a nemesi testőrséghez került, ahol erődítés elméleteket oktatott. Tanította többek között Görgey Artúrt és Klapka Györgyöt is. A harcok alatt Komáromban a vár erődítését, kiépítését szervezte meg, majd a budai várban szolgált, végül Szegedre rendelték hogy a Tisza jobb partján sáncokat emeljen.

Utolsó mondata: Nemsokára Isten legmagasabb ítélöszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

  Láhner György:A Túróc megyei Necpálon született 1795-ben, német polgári családban. 1848 őszén a Honvédelmi Minisztérium hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelővé nevezte ki, ezredesi rangban. Ebben a minőségében a pesti központú magyar fegyvergyártás felfuttatása volt a feladata. Pest elestét követően tábornokként ő állíttatta fel a nagyváradi fegyvergyárat.

Utolsó mondata: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni
áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

  Knézich Károly Édesapja horvát volt, aki osztrák szolgálatban határőrtisztként dolgozott. Részt vett a szerbek elleni hadjáratban, majd az isaszegi és a nagysallói csatában is. Damjanich János lábtörése után vezérőrnaggyá és a harmadik hadtest főparancsnokává nevezték ki. E minőségében vett részt Buda ostromában.

Utolsó mondata: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

  Nagysándor József A déli harcokban nyújtott kiváló teljesítményéért ezredessé léptették elő. Az 1849. március 5-i szolnoki csatában szétvert ellenség maradványait hősiesen üldözte. Az ütközetben tanúsított hősiességéért 2. osztályú érdemjellel tüntették ki. A tokaji átkelés után 1849. augusztus 2-án Debrecen mellett megütközött a hatszoros túlerőben lévő cári sereggel, és bár vereséget szenvedett, megmentette a felmorzsolódástól a Görgey vezette főerőket.

Utolsó mondata: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hössé, igaz emberré, jó katonává tett.

  Aulich Lajos Ő volt az aradi vértanúk közül a legidősebb, kivégzésekor 56 éves. Német anyanyelvű polgári családba született. Már 20 évesen katonai pályára lépett. A szabadságharc kezdetén a délvidéki harcokban vett részt. Később a tavaszi hadjáratban harcolt, majd 1849. július 14-étől a magyar kormány hadügyminisztere lett.

Utolsó mondata: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.

  Damjanich János Szerb nemzetiségű, vagyontalan családból származott. A katonatiszti iskolát Temesváron végezte. A szabadságharc első szakaszában, 1848 végéig a délvidéken harcolt. Részt vett a tavaszi hadjáratban és a komáromi csatában is. Április 28-án ideiglenes hadügyminiszterré is kinevezték, azonban mikor kikocsizott csapatai megszemlélésére, eltörte a lábát, és emiatt szolgálatképtelenné vált. Július 11-től az aradi vár főfelügyelője, majd várparancsnoka lett. Augusztus 17-én a cári csapatok előtt tette le a fegyvert.

Utolsó mondata: Legyöztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

  Vécsey Károly Rangos főnemesi családba született és szinte még kamaszként katonai pályára lépett. A szabadságharc kezdetén ő is a délvidéken vett részt a harcokban. 1849. április 7-én nevezték aki az aradi várat ostromló V. hadtest élére. A szabadságharc utolsó csatájában, Temesvárnál hősiesen és nagy szakértelemmel vezette csapatait.

Utolsó mondata: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

  Leiningen-Westerburg Károly Ő volt a legfiatalabb aradi vértanú, kivégzésekor alig 30 éves. Hessen nagyhercegségben született, olyan család gyermekeként, amelynek több tagja is katonaként szolgált. 1848 őszén Temesvárra rendelték, ahol önként jelentkezett a szerbek ellen vívott hadjáratba. Bátorságáért 1849 áprilisban ezredesi ranggal tüntették ki. A tavaszi hadjáratban további érdemeket szerzett, melyek elismeréséül július 1-jén tábornokká léptették elő. Görgey személyes jó barátjának mondhatta magát.

Utolsó mondata: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

+4

A német származású, arisztokrata családba születő Ormai Norbert honvédezredest 1849. augusztus 22-én, harminchatodik születésnapján végezték ki. A fiatal Ormai édesapja - aki századosi tisztségig vitte a császári és királyi hadseregben - nyomdokain haladva maga is a katonai pályát választotta. Az olmützi katonaiskola elvégzése után belépett a seregbe, ahol előbb hadapródként, majd hadnagyként szolgált.

Ormait szoros kapcsolatok fűzték a galíciai lengyel hazafiakhoz (Galícia a Habsburg Birodalom egyik legnépesebb tartománya volt, amelyet Lengyelország 18. századi felosztása során kebelezett be Ausztria), amiért 1840-ben letartóztatták, majd egy hétéves vizsgálati fogság után, 1847-ben 14 év várfogságra ítélték. Az 1848-as magyar forradalmat követően azonban szabadon engedték, ezt követően Kossuth Lajos támogatásának köszönhetően ismét a hadseregben találjuk őt.

Ormai pályája a szabadságharc alatt felfelé ívelt, októberben százados lett, majd nem sokkal később az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, Kossuth őrnaggyá és segédtisztjévé nevezte ki. A háború alatt vadászezredek szervezésével foglalkozott, 1849 áprilisában maga is ezredes lett, illetve a honvéd vadászezredek főfelügyelőjeként szolgálta tovább a magyar függetlenségi harcot. Augusztus elején lemondott minden beosztásáról, néhány nappal később pedig császári fogságba esett. Haynau augusztus 22-én, Aradon rögtönítélő eljárással végeztette ki Ormai Norbertet - a fiatal katona kötél általi halállal halt.

Haynau jelentése a kivégzés után nem sok jót sejtetett a következő napokra nézve: "… tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben. Ekképp az eljárásokat a legrövidebb időn belül befejezzük … Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt."

Az október 6-án kivégzett honvédtisztek és Batthyány Lajos halála után ugyanezen hónap 25. napján tovább nőtt a megtorlás keretén belül elhunytak száma. Az aradi áldozat ezúttal Kazinczy Lajos ezredes volt, az ismert író-költő, Kazinczy Ferenc fia, aki öt nappal ezt megelőzően töltötte be 29. életévét.

A Zemplén megyéből, Széphalomról származó fiatalember a katonai iskola elvégzése után hosszú évekig szolgált a 9. huszárezredben, ahonnan személyes okokból, főhadnagyként lépett ki. 1848-ban csatlakozott az alakuló honvédséghez, ahol előbb főhadnagyi, majd századosi rangot szerzett, a szabadságharc első ütközetei közül mind a pákozdi, mind a schwechati csatában részt vett. Később alezredesként, majd a tavaszi hadjáratban Klapka György mellett dandárparancsnokként igyekezett tenni a magyar sikerekért, végül májusban már ezredesként irányította a komáromi várőrség egy részét.

Kazinczy Lajos, aki csapatai felett augusztusban már Erdélyben ügyelt, a hónap végén tette le a fegyvert az oroszok előtt, akik azonban hamar átadták őt a császáriaknak. Szeptember elején szállították Aradra, majd pár nappal az aradi tizenhárom kivégzése előtt hallgatták ki először. Többször is kérte, ügye kivizsgálásánál vegyék figyelembe, hogy nem volt sem tábornok, sem hadtestparancsnok, illetve ez utóbbi tisztséget csupán egy napig viselte, amikor is Zsibónál letette a fegyvert.

Érvei nem hatották meg a hadbírót és a haditörvényszéket, előbbi úgy döntött, hogy Kazinczy indokai csak kegyelmi úton érvényesíthetőek, ezért javasolta, hogy teljes vagyonelkobzásra, valamint lőpor és golyó általi kivégzésre ítéljék - utóbbi testület egyhangúan fogadta el ezt. Az ítélet ellen Haynaunak sem volt kifogása. Kazinczy Lajos október 24-én értesült róla, hogy mi vár rá, másnap reggel hét órakor az aradi vár árkában agyonlőtték. Meghalt a tizenötödik aradi vértanú is.

A kivégzéseket óriási nemzetközi felháborodás övezte, országos szinten fel is függesztették az eljárásokat, így Kazinczy halála után hónapokig Aradon sem történt több ítélet-végrehajtás. A megtorlásnak azonban később további áldozatai voltak, a tizenhatodik aradi vértanú az osztrák származású, bécsi születésű Ludwig Hauk volt, akit a következő év februárjában végeztek ki.

Hauk 1799-ben született, gyalogezredben szolgált, majd az Udvari Kamarában dolgozott tisztviselőként; 1848-ban nyugalmazták. Részt vett a bécsi forradalomban, majd annak októberi leverését követően Magyarországra szökött, ahol 1849 januárjában honvéd őrnaggyá lépett elő. A következő hónapokat Erdélyben töltötte, ahol Bem József hadjárataiban is jelen volt, a lengyel származású altábornagy alezredessé nevezte ki. Ludwig Haukot végül augusztusban Biharkeresztesen tartóztatták le, egy olyan kézirattal a birtokában, amely nem sok jót ígért számára a jövőt illetően.

Az írás "Az uralkodóház utolsó órái" címet viselte, és többek között éles szavakkal szól benne Ferenc Józsefről, valamint a császár családjáról. Hauknak nem volt szerencséje, ugyanis korábban a bécsi forradalomban való részvételéért már egyszer 12 év fogházra ítélték. Végül némi habozás után Haukot decemberben Aradra szállították, és mint volt honvédtiszt ellen folytatták le a vele kapcsolatos vizsgálatot.

1849 januárjában a halálos ítélet is megszületett, amelyet természetesen Haynau is jóváhagyott, és bár Felix zu Schwarzenberg miniszterelnök a nemzetközi felháborodás miatt felvetette, hogy az ítéletet változtassák meg várfogságra, a megtorló intézkedések szimbolikus figurája kitartott az eredeti terv mellett. Ludwig Hauk sorsát a hadbíróság február 18-án ismertette, másnap reggel az osztrák katonát Aradon felakasztották.

Az egri születésű Lenkey János negyvenharmadik életévében járt, amikor tíz nappal Ludwig Hauk kivégzése előtt az aradi várbörtönben meghalt. Lenkeyt az 1848-as pesti forradalom híre Galíciában érte utol, ahonnan századával együtt hazaszökött, hogy itthoni szolgálatra jelentkezzen. Tettei következményeit nem kerülhette el, büntetésként a délvidéki hadseregben kellett folytatnia pályafutását. A katonai ranglétrát végigjárva lett a szabadságharc alatt decemberben honvédezredes, majd a következő év márciusában Kossuth Lajos jóvoltából vezérőrnaggyá, valamint a komáromi várőrség parancsnokává vált. Később a vár parancsnokságát is ellátta, végül a világosi fegyverletétel idején ő is fogságba esett.

Lenkeyt is Aradon állították hadbíróság elé, pszichés betegsége azonban a per folyamán elhatalmasodott rajta. Ernst törzshadbíró 1849. szeptember havának végén a következő jelentést küldte Haynaunak a katonáról: „Kénytelen voltam egyelőre függőben hagyni a Lenkey János felkelőfőnök ügyére vonatkozó büntetési javaslatot, mert nevezetten az elmúlt napokban az elmezavar jelei mutatkoztak, és jelenleg orvosi megfigyelés alatt áll.”

A következő hónapokban az őrület Lenkeyn egyre inkább kiteljesedett, ami az orvosi jelentés szerint többek között a következőkből állt: „Kiemelte az ablaktáblákat, eltorlaszolta velük és más használati tárgyakkal a bejáratot, meztelen vetkőzött, és csak útiköpenyével takarózva feküdt az ágyon; végképp senkit sem akart bebocsátani, és azt mondta, hogy csak az ablakon át hajlandó válaszolni a kérdésekre. Sem ételt, sem italt nem vett magához, míg a rettenetes éhség este rá nem kényszerítette.” Állapotán nem segített fogvatartóinak egyik kedvelt szórakozása: cellájába bekiabálva dührohamot provokáltak a volt honvédezredesnél.

Petőfi versének hősét - a fiatal író Lenkei százada címmel írt egy költeményt, melyben többek között hősiességét magasztalja -, Lenkey Jánost végül hosszú betegség után, 1850. február 9-én érte utol a halál.

Harmat Àrpád Péter