Aprószenteknek a bibliai hagyomány szerint Heródes által karácsony után, december 28-án lemészárolt két év alatti fiúgyermekeket nevezzük.
A keresztény hagyomány forrása
Az aprószentek története Máté evangéliumának második fejezetében (Mt. 2) olvasható.
Eszerint Heródes a Napkeleti bölcsektől megtudta, hogy azok a „zsidók újszülött királyát” keresik, aki - mint írástudói segítségével kiderítette - Betlehemben fog megszületni.
Hogy az újszülöttet elveszejthesse, Heródes a Napkeleti bölcseket megbízta, hogy miután megtalálták őt, menjenek vissza palotájába, és jelentsék neki. Ám a bölcsek álmukban egy „jelenést” láttak, amelyben arra figyelmeztették őket, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, és ők eszerint cselekedtek.
Eltávozásuk után Józsefnek, Jézus apjának is megjelent álmában egy angyal, azzal az üzenettel, hogy családjával meneküljön Egyiptomba. Ezek után, a haragra gerjedt Heródes minden két éven aluli fiúgyermeket megöletett Betlehemben és környékén, hogy biztos legyen benne a „zsidók újszülött királya” nem marad életben.[1]
E gyermekmészárlás áldozatait nevezi a magyar nép aprószenteknek (latin „innocentes martyres” = „ártatlan vértanúk”) [2], és december 28-át aprószentek napjának tekinti.
Kapcsolódó népszokások
Aprószentek napjának Európa-szerte jellegzetes szokása a vesszőzés (amelyet egyes vidékeken aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak, csapulásnak stb. is neveznek). Ilyenkor a fiúk házról házra járva bőség-, egészség- és szerencsekívánó mondókákat adnak elő, és szertartásosan megvesszőzik a lányokat. A vessző lehet termőág, fűzfavessző vagy korbács.[3][4]
Kommentáld!