Ghislieri Mihály volt a neve, és a piemonti Soscoban született 1504. január 17-én. Mint dominikánus szerzetes 17 évig a rend teológia-tanára volt. Közben 3 évig kolostorának priorja is. 1550-ben a pápai inkvizíció általános biztosává, 1559-ben bíborossá, majd nagyinkvizítorrá nevezték ki Rómában. Ő követte IV. Piust Szent Péter székében. Működését két fő törekvés határozta meg: Az Egyház belső reformját a tridenti egyetemes zsinat szellemében keresztülvinni, és az Egyház érdekeit védeni. A belső megújulás érdekében megkívánta környezetétől és az egész papságtól az egyszerűséget, tiltotta a fényűzést, erélyesen lépett fel az erkölcstelenséggel szemben, letörte az uzsorát és a rablásokat. Kiadta a katekizmust, megreformálta a misekönyvet és a breviáriumot. A missziók ügyét támogatta. Az ő ösztönzésére egyesült Genova és Velence, akik fényes győzelmet arattak Lepantónál a törökök felett.

forrás: Hankovszky Miklós – Virtuális Plébánia

Legendájából

Erről az energikus reformpápáról, aki szigorúsággal és a hit iránti nagy buzgósággal hét mozgalmas éven át ült Péter székében, az egyháztörténet ékesszólóan beszél. Mindössze néhány apróság, pár szó felidézéséből megtudhatjuk róla, hogy nem tartotta magát a művészetek mecénásának, sem diplomatának vagy világi uralkodónak, hanem csak az Egyház emberének és a hit szolgájának.

Amikor V. Pius elfoglalta a pápai trónt, nem csináltatott magának új ruhákat, hanem meghalt elődeinek használt öltözeteit viselte. A koronázás napján szokásos pompás ünnepi lakomát is elhagyta. A megtakarított összeget a rászoruló kórházaknak adta.

Amikor egyik rokonát ajánlották valami hivatalra, Pius ezt válaszolta: ,,Becsületes ember ugyan, de sohasem mond nekem ellent. Ezért alkalmatlannak találom.''

Egy másik rokonát irgalmatlanul letette hivatalából, mert egy elkövetett törvénytelenséget nem vallott be, sőt hazugsággal akarta leplezni.

Gyűlölt mindenféle hízelkedést. Azt mondják, környezetéből senki se mert sem tréfából, sem komolyan valami hízelgőt mondani neki.

Pius szigorúan ragaszkodott az igazsághoz, és semmilyen hamis dologra vagy ígéretre nem lehetett rávenni. Még azt sem engedte meg, hogy csellel kíséreljék meg egy ravasz rablóvezér elfogatását, mert nem tartotta becsületes és keresztényhez illő dolognak.

A környezetében lévő szegényekre annyira gondolt, hogy egy könyvbe gyűjtötte a nevüket, nehogy egyről is megfeledkezzék, amikor támogatást ad.

Vallásos buzgósága annyira közismert volt, hogy Szulejmán török szultán Szeged ostromakor azt mondta, hogy a keresztények csapataitól is fegyvereitől nem fél, annál inkább pápájuk imádságától.

Imádság

Istenünk, ki Szent Pius pápát a hit védelmére és a liturgia megújitására választottad, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy eleven hittel és tevékeny szeretettel vegyünk részt misztériumaidban!