Hatalmas kezei voltak édesapámnak, emlékszem, gyerekként sokszor méregettük a magunkét az övéhez. Összeillesztettük a mi tenyerünket az övével, és úgy nézegettük, meddig érnek az ujjaink. Aztán megint rácsodálkoztam a kezére, mikor megszülettek a gyermekeim, és azok a hatalmas tenyerek egy-egy pöttöm gyermekmancsot fogtak, melyek szinte elvesztek benne.

Olyan jó lenne, ha még meg tudnám fogni a kezét, vagy ha láthatnám, ahogy az utódaim kezét tarja biztosan, miközben együtt nézik a partról a kacsákat, és együtt játszanak. Olyan jó lenne megosztani vele azokat az élményeket, amiket szerzünk nap mint nap, és kikérni a tanácsát bizonyos kérdésekben, vagy hallani a szájából, hogy imádkozik értünk.

Fáj, hogy ezeket az élményeket már csak az Isten által újjáteremtett világban tapasztalhatjuk meg, de hittel várom a feltámadást. Mert van egy mennyei Atyám, akinek kezét bátran megragadhatom, és elrejthetem magamat benne. Atyám, aki szemmel tartja életemet, mindent tud rólam, de várja a közös beszélgetéseinket. Atyám, akinek kiönthetem a lelkemet, akivel megoszthatom minden kétségemet, félelmemet, rossz érzésemet, és boldogságomat.

Atyám, aki biztosan tart kezében, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, aki feltétel nélkül szeret, és aki által az lehetek, aminek Ő megteremtett. Aki nap mint nap csiszol az élet kihívásaival, aki felemel a porból, amikor elbukok, és aki újból bizalmával tüntet ki. Atyám, akinek az életemet köszönhetem, akibe igazán kapaszkodhatok, az én Istenem.

Ma, Apák napján, számomra nincs más, akit köszönthetek, de tudom, hogy Ő mindig ott lesz mellettem, és soha nem hagy magamra. Kedves Olvasó! Nem tudom, hogy van-e rá még lehetőséged, hogy megöleld az édesapádat? Ha igen, tedd ma meg különlegesen! Köszöntsd őt, és ragadd meg a múló pillanat varázsát! De ne feledkezz meg a te mennyei Atyádról sem, akinél nagyobb, mélyebb, valódibb szeretetet senkitől sem tapasztalhatsz.

Legyen ez a nap különleges a kettőtök kapcsolatában!

Áldott napot!

bejegyezte: sz-cs. andi – június 20, 2021