Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól, (1Jn 1,9)
A Szentírás erőteljes képekkel szemlélteti, hogy Isten mit tesz a megvallott bűnökkel. Minden kép arról szól, hogy amilyen komoly következményei vannak a bűnnek, ugyanolyan komolyan veszi Isten a bűnbocsánatot is.
„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt... Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az Úr..." (Ézs 44,22-23) A szél szétkergeti a felhőket, s nem lehet őket többé visszahozni vagy összerakni. Ugyanígy a megbocsátott bűnöket sem.
„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik 7,18-19) Isten, ha megbocsátott, nem haragszik többé. Abban telik kedve, hogy kegyelmet ad! Újra meg újra számíthatunk irgalmára. Eltapossa bűneinket, mint egy férget, a tenger mélyére dobja, és többé nem hivatkozik rájuk.
„Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk... Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket." (Zsolt 103)
Mindez pedig azért lehetséges, mert Isten Jézust sújtotta mindnyájunk bűnéért (Ézs 53,6). Aki ezt hittel komolyan veszi, az tudja érvényesnek tekinteni a kapott bocsánatot is, és nem a további könnyelmű vétkezésre szabadítja fel, hanem megtölti a szívét soha el nem fogyó hálával. Az ilyen ember Jézus Krisztus bűneinkért bemutatott engesztelő áldozatára az egész életét meghatározó hálaáldozattal válaszol. Kálvin János szavaival: szívemet égő áldozatul neked ajánlom, Uram.
Ézs 53. 6 Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.
Kommentáld!