451 éve indult Dél-Amerikába Anchieta József, hogy Jézus örömhírét hirdesse az indiánoknak. Missziós tevékenységével megalapozta Brazília mai vallásosságát. Brazília apostolát április 3-án iktatta a szentek közé Ferenc pápa. Korponai Gábor SJ írása.

Gyökerek

Anchieta Szent József (José de Anchieta) 480 éve, 1534. március 19-én született Juan de Anchieta és Mência Dias de Lharena harmadik gyermekeként a Kanári-szigetek legnagyobbikán, Tenerifén, San Cristóbal de la Laguna városában. Édesapja 1548-ban Coimbrába küldte tanulni a jezsuiták kollégiumába, ahol kitűnően elsajátította a latin nyelvet – már itt elkezdte írni első költeményeit –, de a filozófiában sem maradt hátra. Itt tisztasági fogadalmat tett a székesegyházban Szűz Mária oltáránál, fölajánlva életét Isten szolgálatára. Nagy hatást gyakoroltak rá a jezsuiták, így a következő évben kérte fölvételét a Társaságba. A portugál tartományfőnök, Szent Ignác első társainak egyike, Simon Rodríguez 1550-ben elfogadta jelentkezését, így 1551. május 1-jén elkezdhette a noviciátust. Az első fogadalmak letétele után rögtön, 1553. május 8-án nagy útra indult Brazília felé.

Brazília apostola

A 19 éves Anchieta 1553. július 13-án kötött ki Bahia partjainál hat másik jezsuitával együtt. Elsőként a Szent Vince-misszióban kezdett el működni a túpi indiánok között, akik gyorsasága miatt – hiszen a leggyorsabb indiánokat is lehagyta – Carai-bebének (a szárnyak emberének) nevezték el. Hasonló gyorsasággal sajátította el a túpi nyelvet is, méghozzá kitűnően, hiszen szótárt, nyelvtant és katekizmust készített, de verseket és énekeket is írt az indiánok nyelvén. Az indiánok mellett a portugál telepesekkel is foglalkozott, nekik latint és grammatikát oktatott. Brazília első térképeit is ő készítette el, ám költőként a brazil irodalom és kultúra is sokat köszönhet neki.

1554 januárjában elkísérte elöljáróját, Manuel Nóbrega atyát a következő jezsuita kollégium és misszió alapítására, melyre Szent Pál megtérésének ünnepén került sor. Az apostolról elnevezett piratiningai misszió mára São Paulo milliós nagyvárosává nőtte ki magát. A város ma is alapítói között tartja számon a jezsuita szerzetest. Az első brazil iskola alapítása, sok templom építése és Rio de Janeiro megalapítása (1565) is az ő nevéhez fűződik.

1563 tavaszán Nóbrega atyával együtt részt vett a portugálok és a keletebben élő tamojo indiánok közötti béketárgyalásokban. A tárgyalások elhúzódtak, így hónapokat töltött a tamojók között is. Itt írta meg híres költeményét Szűz Máriáról; mivel nem volt sem tinta, sem papír, egy bottal a tengerpart homokjába írta a több ezer sorból álló költeményt, melyet azután sorról sorra megtanult kívülről.

1565-ben Bahiába utazott, ahol másfél éves teológiai tanulmányai után 1566 augusztusában pappá szentelték. Ezután két misszió, a Szent Vince- és Szent Sebestyén-misszió (Rio de Janeiro) vezetését bízzák rá. 1577-ben megválasztották tartományfőnökké, így több ezer kilométernyi partszakaszon látogatta be azokat a helyeket, ahol jezsuita missziók és iskolák működtek. 1587-ben hátbetegségére hivatkozva kérte fölmentését. Ezt követően a Szentlélek-misszió elöljárójaként élt visszavonulva. 1596-ban gyenge egészségi állapota miatt Reritibába (ma Anchieta) vitték át, ahol 1597. június 9-én halt meg. Már halálakor Brazília apostolaként tisztelték, az indiánok pedig a Pagéguassú (Nagy Atya) névvel illették.

Anchieta zarándok volt, aki Ignác nyomdokain kereste Istent saját életében, tudta, hogy messzi földön élnek még olyan emberek, akik nem hallottak Krisztusról és az ő szeretetéről. Krisztusból fakadt buzgalma, lelkesedése, mérhetetlen energiája, mely ily messzire vitte. Krisztust követte csupán, ki előtte járt, ott élt szívében. Ezt a Krisztust látták meg az indiánok és a portugál telepesek is, akinek fénye és dicsősége átragyogott Anchieta Szent József egész életén.

A szentség hírében

Boldoggá avatási eljárását már 1617-ben el szerették volna indítani a jezsuiták, de erre csak 1649-ben, mintegy ötven évvel halála után kerülhetett sor. Az eljárás megkezdésével 1652-ben X. Ince pápa Isten szolgájának nyilvánította Anchieta Józsefet. XII. Kelemen 1736. augusztus 10-én kinyilvánítva, hogy az erényeket hősies fokon gyakorolta, tiszteletreméltó rangra emelte. A boldoggá avatási ügy a Társaság föloszlatásával (1773) abbamaradt, s bár VII. Piusz 1814-ben visszaállította Jézus Társaságát, Anchieta boldoggá avatásának ügye csak halálának 300. évfordulóján nyílt meg újra. A boldoggá avatásra ezután mintegy újabb száz évet kellett várni, 1980. június 22-én került rá sor, amikor II. János Pál pápa a boldogok sorába iktatta négy másik hithirdetővel együtt.

A szentté avatás felé

XVI. Benedek szintén többször fölhívta a figyelmet Anchieta József példájára. 2010. október 4-én a brazil püspökökhöz intézett beszédében így szól róla: „A nagy veszélyektől sem volt ment Boldog Anchieta József fáradhatatlan és nagylelkű apostoli tevékenysége, melyet Isten Igéjenek elterjesztéséért véghezvitt mind az indiánok, mind a portugálok között. Halála óta Brazília apostola címmel illetik, így példaként szolgálhat és segíthet megtalálni azokat az utakat, amelyeken ti is e hithirdetők nyomdokain járhattok.”

A XXVIII. Ifjúsági Világtalálkozóra írt üzenetében a riói találkozó fiataljainak is bemutatja buzgóságának példáját: „A történelem megmutatta nekünk, hogy számos fiatal képes volt önzetlenül odaadni életét, s így hozzájárult Isten országa terjedéséhez és ennek a világnak a fejlődéséhez az evangélium hirdetése által. Nagy lelkesedéssel adták tovább a jó hírt, hogy Isten szeret bennünket, és ezt megmutatja Krisztusban, miközben eszközeik jóval szerényebbek voltak azoknál, mint amelyekkel ma rendelkezünk. Gondolok itt például Boldog Anchieta Józsefre, a 16. századi fiatal spanyol jezsuitára, aki még húsz esztendős sem volt, amikor elindult a brazíliai misszióba és az Újvilág egyik nagy apostola lett.”

Az ifjúsági találkozó július 28-i záró szentmiséjén Ferenc pápa is kiemelte rendtársa fiatalos, buzgó lelkületét szentbeszédében: „Az örömhír hirdetését rátok, fiatalokra is bízták, hogy megújult erővel terjedjen újra szét. Az egyháznak szüksége van rátok, a lelkesedésére, a kreativitására és örömre, mely sajátotok. Brazília nagy apostola, Boldog Anchieta József, amikor misszióba indult, csupán 19 éves volt. Tudjátok-e, hogy mi a legjobb eszköz a fiatalok evangelizálására? Egy másik fiatal. Ez az út, amelyen mindnyájatoknak járnia kell.”

Egyenértékű szentté avatás

Ferenc pápa április 3-án iktatta a szentek közé Anchieta Józsefet. Fáber Péterhez hasonlóan, akinek szentté avatási határozatát decemberi születésnapján írta alá a pápa, ún. egyenértékű szentté avatásra (canonisatio aequipollens) került sor, mely sokkal egyszerűbb és kevésbé ünnepélyes: a szentté avatási határozat aláírásával Anchieta József és a két francia hithirdető liturgikus tiszteletét kiterjesztette az egész Egyházra. Brazíliában több helyen is ünnepi szentmisét mutattak be a szentté avatás kapcsán, illetve a brazil templomok megkonduló harangjai pár percig Anchietát hirdették. A Szentatya 2014. április 24-én Anchieta szentté avatásáért hálaadó szentmisét mutat be a római Szent Ignác-templomban.

Anchieta Józsefről elneveztek egy virágot (Anchieta salutaris), melynek gyógyító tulajdonságait ő fedezte fel. Az újonnan szentté avatott jezsuita életéről film és musical is készült.

Magyar Kurír