1

Isten Igéjének vasárnapján a Bibliát, Isten nekünk írott szavát ünnepeljük, amit az Egyház mindenkor úgy tisztelt és úgy vett kézbe, mint az Úr testét, az Élet kenyerét, amellyel táplál minket. Isten közeledése az emberhez nem az írásbeliséggel kezdődik, és nem is áll meg a leírt szónál. Isten a Fiában, Jézusban tette szóvá magát a legteljesebb módon. Ő szakadatlanul szól hozzánk éppen úgy, mint a mai evangéliumban, amely az apostolok meghívását beszéli el. Jézus megszólítja a Galileai-tó partján halászó testvérpárokat: Jöjjetek velem, kövessetek engem! 

A Mester egyetlen tóparti sétán összegyűjti leendő közösségének egyharmadát. A megszólítottak rögtön otthagyták a hálóikat, és követték Jézust. Hatalmas hitre és bizalomra volt szükségük ahhoz, hogy az isteni hívástól teljesen megigézve az életükkel válaszoljanak egy számukra akkor még ismeretlen hangra. 

A meghívó fél oldaláról is izgalmas a történet, hiszen – mai kifejezéssel élve – nem tart állásinterjút, nem kíváncsi a meghívottak önéletrajzára, teszteket sem írat velük, pszichológiai vizsgálatnak sem veti alá őket. Egyszerűen megfigyeli őket, miközben a munkájukat végzik. Ez elég a Mesternek, hiszen pontosan tudja, mit akar, és milyen képességeket vár el a meghívottaktól. Emberek halászává akarja tenni őket. A Mester alaposan megfontolta a meghívásukat, és meglátta bennük későbbi apostolait, hiszen a halászt a türelme, a kitartása és a kudarc elviselésének képessége teszi alkalmassá arra, hogy újra és újra jó helyen vesse ki a hálót. 

Jézus a dolgozó embereket hívja meg, miután megfigyelte őket munka közben. Nagyon konkrét és korunkat jól modellező meghívástörténet az evangéliumi beszámoló, hiszen a mai ember otthona a munkája, amitől nehezebben szakad el, mint a tényleges otthonától, melyet viszont aránylag könnyen váltogat. Feladni a munkát sok ember szemében azt jelenti: feladom önmagamat, az életem célját.

Jézus a halászokat emberhalászokká teszi, vagyis az új életmódot a régi folytatásaként mutatja be nekik: halászok maradnak. Az új feladat nem egyszerűen egy új munkahely. Sokkal többre hív: a meghívott Jézus társa és emberek halásza lesz. 

A mai evangélium arra biztat, hogy engedjem Jézust belépni a személyiségembe, engedjem, hogy magányosból közösségivé, bírálgatóból megértővé, sértődöttből megbocsátóvá, nyerészkedőből ajándékozóvá alakítson.

Isten nagylelkűsége abban is megnyilvánul, hogy minden gyengeségünk és ellentmondásosságunk ellenére is kiválaszt bennünket az evangélium hirdetésére. A hivatás új távlatai nyílnak meg ezzel előttünk. Istennek szüksége van ránk. Sokszor kell ismételnünk ezt a kifejezést. A hivatás nem arra épít, hogy milyen csodás képességeink vannak, hanem éppen azt támogatja meg, amink van: a szerény és egyszerű adottságot azért, hogy megtapasztaljuk Isten erejét.

Jézus nem idénymunkásokat toborzott, munkára kényszerítve őket, hanem arra hívta a megszólítottakat, hogy a társai legyenek. Amikor Krisztus meghív valakit, nem valamit akar tőle, hanem őt magát. Az evangéliumból tudjuk, hogy Jézus velünk akar lenni, bennünk akar élni, meg akarja osztani velünk az életét. És azt akarja, hogy neki adjuk az életünket. A Krisztus-követés nem beosztás, nem elvégzendő feladat, hanem megpecsételtség, Jézussal együtt létezés.

Németh Norbert 

Magyar Kurír