“Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret: „Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.” De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”
Nem szeretek késni. Amikor időpontra megyek valahova, sokszor már jóval korábban elindulok, külső szemlélőnek indokolatlanul korán, hogy még véletlenül se késsek el. Ez mindaddig igaz volt, amíg össze nem házasodtam feleségemmel, aki viszont notórius késő. Még friss házasként zavart, aztán megtanultam mennyi idővel korábbi indulást kell mondani, hogy időben odaérjünk ahová menni akarunk. Ma már ugyanazt mondom, mint Gandalf, a Gyűrűk Ura híres varázslója: “Egy varázsló sosem késik, sosem jön korán, mindig pontosan akkor érkezik, amikor érkeznie kell.”
Olyan, mintha Isten késne. Sokszor úgy érezzük, hogy már rég el kellett volna jönnie. Kétezer éve a tanítványok azt állították, hogy hamar el fog jönni. De mit jelent az a “hamar”? Én már vagy 29 éve várom. Mit jelent az a hamar? Pont akkor fog megérkezni, amikor kell.
Nem az a valódi kérdés, hogy mikor jön el Jézus. Nem az a legfontosabb, hogy tudjam a dátumot. A kérdés valójában az, hogy készen állok rá, hogy találkozzunk, vagy sem.
Isten nem késik. Kivár. Lehet, hogy ma még nem állsz készen, de Ő vár rád. Lehet, hogy még nem tettél meg mindent egy embertársadért, ezért vár rád. Lehet, hogy valaki még nem hallotta az örömhírt, ezért vár, de el fog jönni, és szeretne készen találni.
Jézus visszajön. A kérdés csak az: Téged készen talál?
Áldott napot!
Kommentáld!