"Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! (Szela.)
Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!"
Nem
tudjuk pontosan mikor írták ezt a zsoltárt, de a szöveg vizsgálata
alapján eléggé egyetértés van abban, hogy Mózes első és negyedik könyve
megírásának az időszakaszában keletkezhetett. Ez Isten választott
népének egy fontos fejlődési szakasza, hiszen egy menekült,
rabszolga-népből egy szervezett, jól működő, egységes közösséggé kellet
válniuk, akik magát a Mindenség Urát fogják képviselni a világ előtt.
Épp ezért minden segítségre szükségük volt így azok a kérések, amit a
fenti szakaszban olvastunk igen izgalmasak.
Előfordulhat
velünk, keresztényekkel is, hogy komoly kihívásokkal kerülünk szembe
akkor, amikor Istent szeretnénk bemutatni másoknak. Ezért ezek a
kérések, nekünk is fontos tanulságokat hordoznak magukban.
1. Isten kegyelme, áldása és ragyogó jelenléte a legfontosabb szükségletünk.2. Folyamatosan szemünk előtt kell tartanunk a célt.
1.
Az elbizakodottság, de önmagunk alul értékelésének is legjobb
ellenszere, ha értjük Isten kegyelmét. Azok, akik vagyunk és azok akikké
válhatunk Isten kegyelmével lehetséges. Amikor megvizsgáljuk a
hiányosságainkat, elkeseredhetünk, de a kegyelem mindenkor felemel ebből
a helyzetből bennünket, mert megadhatja azt, amire mi képtelenek
lennénk önmagunktól. Áldás
nélkül nincs fejlődés, nincs pozitív irányba való továbblépés. De mi is
az áldás valójában? Több, mint Isten jóváhagyása! Isten nem csak
bólint, és azt mondja - tegyétek! Haladjatok! Amikor Ő áldást ad, akkor
megadja a forrásokat is a terv végrehajtásához, mégpedig túláradó
mértékben.
Mint hívő ember, mindig szerettem volna Jézus korában élni, vele
lenni, az ő jelenlétében. Ígérete szerint szolgálatában ez a jelenlét
megadatik nekünk a Szentlélek által. Milyen csodálatos az, hogy az ő
folyamatos vezetése alatt élhetünk!
2.
Izrael népe nem véletlenül, nem cél nélkül jött létre. Nem csupán
azért, mert Isten segíteni akart a szenvedőkön. Ő többet akart,
felhasználni ezt a népet és annak tapasztalatát, hogy az egész világon,
minden emberen segítsen. Ez a cél a kereszténység esetén sem változott.
Arra vagyunk elhívva, hogy ismertté tegyük Őt az emberek előtt. Az Ő
segítségét, szeretetét, szabadítását. Micsoda kiváltság, micsoda cél!
Tartsuk mindig a szemeink előtt, hogy biztosan járjunk az úton, hogy ne
tévesszük el a célt, hogy a megváltás beteljesedjen minden ember
életében!
Áldott napot!
Kommentáld!