“Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?”
Egy anekdota szerint egy busz sofőr szerette megviccelni az utasait. Egy alkalommal a busszal már jó előre beállt a megállóba, majd leszállt. Amikor az emberek elkezdtek felszállni, felhúzott egy napszemüveget, és egy fehér botot vett a kezébe, felszállt, és beült a vezető ülés mellé, mintha egy vak utas lenne. Amikor már jó pár perce el kellett volna indulniuk egyszer csak felpattant a székből, és felkiáltott: "Rendben! Akkor majd én vezetek!"
Hogy szedhetném ki a másik szeméből a szálkát, ha az enyémben egy gerenda áll? Persze sehogy, mert valószínűleg ha egy gerenda van a szememben, semmit sem csinálok már, de értjük a lényeget. A gerenda eltakar mindent, hogy látnám már azt az apró szálkát a másik szemében?
Jézus sosem szerette a képmutatást. Amikor a tömeg körbeveszi, elmond egy példát ami szürreális. Teljesen értelmetlen, mert lehetetlen. Ha egy gerenda áll ki a szememből, akkor nem a másik ember szálkájával foglalkozom. Hogy ne venném észre a saját szememben?
A példa egyszerű, de nagyszerű. Hát még az üzenete. Lehet építő kritikát megfogalmazni, de meg van a helye és a módja. Ne csak a levegőbe dobáld a sérelmeket, mert rólad is lehetne bármit mondani. Nem az a feladatod, hogy a másik ember hibáit kijavítsd, hanem hogy a saját démonaiddal küzdj! Aztán amikor kész vagy, segíts a másiknak (de továbbra se kritizáld)!
Jézus azt mondja, hogy ne mondj ítéletet, hisz te sem vagy jobb a másiknál! Térj meg, javítsd ki a hibáidat, és utána támogasd a másikat, hogy neki is sikerüljön! Először a saját gerendáddal foglalkozz, és csak utána a másik szálkájával!
Amíg nem látsz, ne vezess!
Áldott napot!
Kommentáld!