Spanyolország egy kis városában, Alcantarában született. Teológiát a salamanca*-i egyetemen végzett, s innen lépett be az obszerváns ferencesekhez. 1524-ben szentelték pappá. Utána több kolostorban lett házfõnök, mialatt missziós körútakat tett. Fõleg a megfeszített Krisztusról prédikált, s a népmiszszió végén a valóságos kereszt nagyságú keresztet állított fel, hogy a misziónak maradandó emléke legyen. Egyszer valaki kérte, tanítsa meg jól imádkozni. Péter erre megírta az imádságra vezérlõ kalauzt, amit hamarosan „Az elmélkedés aranykönyve” néven adtak kézrõl kézre. A könyvrõl XV. Gergely vallotta, hogy a Szentlélek közremûködésével készült. 1538-ban tartományfõnöklett. Megpróbálta az általa elgondolt szabályzatot elfogadtatni, de ezt rendtársai az 1540-ben tartott káptalanon nem fogadták el. Ezért amikor hároméves hivatala lejárt, nem vállalta újra a tartományfõnökséget, hanem a portugáliai Arabidába remeteségbe vonult, ahol néhány társával szigorú szabályok szerint élt. Három évvel késõbb visszahívták tartományába, ahol az ellenkezések dacára sikerült a pápa jóváhagyásával több szigorú reformkolostort alapítani. Ezekbõl 1561-ben új, önálló tartományt szervezhetett meg (alkantarínusok.). Nagy Szent Teréziát tanácsaival támogatta a kármeliták reformjának ügyében: személyesen is fölkereste, levélben is kifejtette véleményét, különösen a szegénység evangéliumi tanácsát illetõen. „Isten tanácsa csak jó lehet - írta -, és e tanácsok megtartása csak azok számára nehéz, akik nem hisznek vagy nem bíznak eléggé az Úrban, mert csak emberi okosság vezérli õket. Isten az erõt is meg tudja adni e tanácsok megtartásához.” Szent Terézia így jellemzi Pétert: „Sovány, száraz testét fagyökérhez hasonlíthattad volna, mert csak csont és bõr volt az egész ember. Mégis annyi jóság, kedvesség s oly nagy életszentség töltötte el, hogy jóllehet nagyon szûkszávú volt, senkit sem hagyott válasz nélkül... Minden harmadik nap evett, de extázisai idején még tovább is étlen-szomjan volt.” Halála olyan volt, mint élete: térden állva~halt meg, miközben rendtársait buzdította. Halála órájában Szent Teréz látta Péter lelkét a mennybe szállni. Késõbb megjelent Teréznek s azt mondta: „Ó boldog vezeklés, mellyel ekkora dicsõséget érdemeltem ki.” Az Egyház 1622-ben avatta boldoggá, 1629-ben szentté.  

*Szalamanka

 Szent Teréz írja: „Az Úr egyszer megígérte nekem, hogy mindaz, aki Péter nevében kér tõle valamit, megkapja. Én magam tapasztaltam sok ügyemben, hogy amit Péter oltalmába ajánlottam, a kívánt módon sikerült, amint ezt megadta az Úr, akinek dicséret, tisztelet és dicsõség legyen mindörökkön örökké.”

 Imádság:

Istenünk, te Szent Pétert a csodálatraméltó bûnbánat és a legmagasabb szemlélõdés kegyelmével tûntetted ki: engedd kegyesen, hogy érdemeinek segítségével testünket mi is megfékezzük, és így a mennyei ajándékok részesei lehessünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.