Katalin a IV.század elején élt az egyiptomi
Alexandriában. Az utolsó nagy keresztényüldözés során halt mártír halált.
Legendája szerint szépséges, sőt kissé hiú királylány volt, akit egy
keresztény remete oktatott a keresztény hitre, és meg is keresztelt. Egyik
látomásában megjelent neki Jézus (gyermekként, anyja ölében), és
gyűrűvel
eljegyezte őt.
A nagy műveltségű leány az alexandriai császári
udvarban szemrehányást merészel tenni Maxentius (vagy Maximianus)
császárnak a keresztények kegyetlen üldözése miatt. Okos érveivel annyira
sarokba szorítja a császárt, hogy az Alexandriába hívatja birodalma ötven
leghíresebb tudósát, hogy vitában győzzék le Katalint. A tudósok azonban
egytől egyig alulmaradnak, sőt Katalin érveinek hatására keresztény hitre
térnek, és mindannyian máglyahalált halnak. Katalint börtönbe vetik, ahol
angyalok, sőt maga Krisztus is meglátogatja. Titokban a császárné és a
legfőbb hadvezér is felkeresi; Szt. Katalin megtéríti oket, amiért
halállal bunhodnek, amikor a császár tudomást szerez a dologról. Maxentius
ezután megkísérli a szép és rendkívül okos keresztény leányt eltántorítani
mennyei jegyesétol, hogy római császárnévá tegye. Minthogy Szt. Katalin
állhatatos marad, a császár elrendeli kerékbe törését. A szögekkel és
furészélekkel kivert kerekek azonban szétrepednek, és többezer bámészkodó
pogány halálát okozzák. Végül lefejezésre ítélik, de elobb még azért
imádkozik, hogy aki a szorongattatásban vagy halála órájában megemlékezik
az o kínjairól, azt segítse meg az ég. Egy égi hang megígéri kérésének
teljesítését, és lefejezésekor vér helyett tej folyik a
sebébol.
Kommentáld!