"Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van."
Az egész történet egy fával kezdődött. Az a jó és a rossz tudásának fája volt, aminek a gyümölcse szép volt ugyan, de az íze keserű. Valószínűleg csak átvitt értelemben, hiszen ezt a gyümölcsöt azóta is nemzedékről-nemzedékre örökítjük magunk között mi, emberek, csábítjuk egymást a megkóstolására.
A történelem megismétli önmagát, szoktuk mondani, de a valóság az, hogy az a történelem ismétli meg önmagát, amiből nem tanultunk idejében. Az iskolában az évszámokat magoljuk be, de az életben a tanulságokat kell elsajátítanunk. Az élet iskolájában a legnagyobb tanulságok közelebb visznek bennünket a győzelemhez: amikor már nincs szükségünk az első fa édes-keserű gyümölcsére, hanem valami másikra, valami tisztára vágyunk.
Önmagunktól nem sikerül kikerülni ebből a körforgásból, noha évezredek bölcselkedői és összeesküvői kísérelték már meg a "titkos bölcsesség" felfedezését, de legnagyobb meglepetésünkre nincs titkos bölcsesség. Nyílt titok van. "Íme, titkot mondok nektek... Teljes a diadal a halál fölött!" (Pál első levele a korinthusiakhoz 15:51, 54)
A győzelem nem rajtunk múlik, hiszen a teljes győzelmet Jézus már elnyerte a részünkre, noha a harc még nem ért véget. A győzelem értékes zsákmánnyal jár. És a legnagyobb győztes az, aki a múlt hibáiból tanulva tud fejlődni. Ha van füled, halld meg!
Áldott napot!
Kommentáld!