Hajdanán a történelmi Magyarországon Nyitrától Munkácson át Kolozsvárig a tehetős emberek adományokkal áldoztak az egyházaknak, templomokat, kolostorokat emeltek. Istennek hála, a bőkezű adományozásnak manapság is vannak követői…

Szunai Miklós szegénysorból felemelkedve, önmaga erejével, akaratával érte el, hogy templomokat, kápolnákat emeltet. Legnevezetesebb a Doberdói kápolna, ahol hazánk elhunyt hősi halottainak állított emléket. Legutóbb pedig a budapesti Baleseti Kórház területén Szent János Pál pápa tiszteletére építtetett lengyel–magyar ökumenikus kápolnát. A kápolna a pápáról elnevezett téren épült a kórház betegei, a lakosság, no meg a hazánkba látogató lengyelek lelki töltekezésére.

Egy romos épület rendbehozatalával alakították ki a 80 nm-es területet. Az épületben a kápolna mellett külön helyiség fogadja a kutatókat, sőt az idelátogató vendégeknek szállás is rendelkezésükre áll, konyhával, vizesblokkal. A tárgyalóteremben több száz éves berendezési tárgyakat helyeztek el.

Az oltárkép Szent Lászlót ábrázolja, aki személyében a lengyel–magyar kapcsolat kezdetét idézi meg. Szent II: János Pál pápára fából faragott, ember méretű szobor és az életét végigkísérő fényképek emlékeztetnek.

Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke az ünnepséget megnyitó beszédében az építtető célját hangsúlyozta: az ide jövő emberek felekezeti különbség nélkül találjanak lelki nyugalmat. A történelmi egyházak képviselő szentelték fel a kápolnát. Andrzej Kostecki, a Domonkos Rend tartományfőnöke magyarul szólt a megjelentekhez, majd anyanyelvén adott hálát Istenének, hogy e hely megépült és várja honfitársait is.

Szunai Miklós elmondta, miért épít kápolnákat, templomokat. A legfőbb mozgató édesanyjának tanácsa, kérése: „Akinek az Isten adott, annak adnia kell”. Megfogadta óhaját, s ha anyagi helyzete engedte, akkor kutatás, ismeretbővítés után nekikezdett az istenháza-építésnek. Gyermekkorában sokat hallott a nagy háborúról, Doberdóról, így az ott harcoló magyar katonák által megkezdett s az eltelt idő alatt rommá váló kápolnát hozatta rendbe. Tíz évvel ezelőtt balesete volt, a Baleseti Kórházban adták vissza életét, akkor megfogadta, emléket állít a megmentőnek. Az építésben a kórház vezetője, dr. Sásdi Antal személyében kiváló, tenni akaró partnerre talált, így kerülhetett sor a kápolna létrehozására, és felszentelésére.

Az ünnepségen megjelent Latorcai János, a parlament alelnöke, képviseltette magát a lengyel nagykövetség is.

A hajdani szabolcsi gyermek e tettével a hívőket és a lengyel–magyar testvéri barátságot szolgálta.

Jó lenne, ha napjaink tehetősei követnék hajdani elődeink, és napjaink, Szunai Miklós tettének példáját.

Matthaeidesz Konrád