„És
hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a
halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek,
mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.”
Jelenések könyve 14. fejezet 13. vers
Ma,
2020. október 7-én, itt a Kárpát-medencében fogalmunk sincs arról a mérhetetlen
szenvedésről, melyet az első századok hithű keresztényei átéltek. Üldözés,
börtön, kínzás, halál lesett rájuk szinte minden nap, mégsem törtek meg.
Erőt
adott nekik az a reménység, melyet János, a forró olajba mártást átélt, Pátmosz
rabszigetére száműzött, idős tanítvány is megerősít bennük.
Ő,
aki látta Krisztust szenvedni és meghalni a kereszten. Részt vett a temetésén,
érintette az élettelen testét. Majd pár nap múlva Pétert megelőzve a tizenkettő
közül elsőként tapasztalta, hogy a sír üres, hogy szeretett Megváltója
feltámadt és él.
Ezért
írja; „Boldogok, akik az Úrban halnak meg”, mert tudja, hogy Jézushoz hasonlóan
számukra is a sír csupán a szenvedéstől való megnyugvás, amiből az Úr
megjelenésekor van feltámadás.
Ugyanakkor,
„az Úrban való meghalás” képe az Újszövetségben nemcsak a földi élet
lezárulását jelzi. Ez egyben a keresztség és a megváltozott élet képe is.
„Eltemettettünk
azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott
Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben
járjunk.” (Róm.6:4)
„Krisztussal
együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;
amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki
szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal.2:20)
Ez
az a körülményektől független boldogság, lelki béke, melyet Jézus Neked is
felkínál. Fogadd el! Merítkezz meg Benne minden nap és dolgozz, szolgálj, élj úgy,
ahogy Ő tette!
Áldott napot!
Bejegyezte:
Szilárd
–
október 07, 2020
Kommentáld!