Aquinói Szent Tamás azt írja, hogy a Sátánnak nem áll
módjában, hogy az embereket olyan mértékben tegye próbára, ahogyan
szeretné. Csak olyan mértékben szorongathatja őket, amilyen mértékben
Isten engedi neki. Sem jobban, sem kevésbé!
„Ha
Isten a démonokat nem tartaná pórázon – mondja Szent Ágoston egy
homíliájában –, nem létezne több igaz a földön. Valójában a Sátán és
angyalai, ha Isten és az emberek iránti gyűlöletüknek szabad folyást
engedhetnének, mindent szétrombolnának, ami Isten dicsőségét szolgálja.”
A
Sátán, akarata ellenére, Isten országának a kiterjesztésén munkálkodik.
Nem olyan, mint egy elszabadult, dühös kutya. Isten szüntelenül pórázon
tartja.
Vannak, akiket erőik végső határáig kísért a
Sátán. Ők ne feledkezzenek meg a Szentírás szavairól: „Eddig emberi erőt
meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön
felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás
lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.” (1Kor 10,13)
Az Istent szeretőknek minden a javára válik. Még a kísértés is!
A gonosz erősebb, mint mi önmagunkban, képességei az emberi természet
erőit messze meghaladják. Viszont nem erősebb nálunk addig, míg
Krisztussal egységben vagyunk. Amíg természetes erőinkre hagyatkozunk,
fölényben van velünk szemben, viszont felette állunk, ha Krisztussal
közösségben maradunk. „Az ördög fél az olyan lélektől, aki Istennel
egyesült, éppen úgy, mint magától Istentől.” (Keresztes Szent János)
Avilai Szent Teréz azt mondja, hogy amikor kapcsolatban van Istennel,
nem fél jobban az ördögtől, mint egy légytől vagy egy hangyától.
A Sátántól való szabadságunknak, ahogyan boldogságunknak is a kulcsa
az Istennel való egységünk. Ezen kéne, hogy munkálkodjunk,
gondolkodjunk és akkor a Sátántól szabadok és Istenben gazdagok és
boldogok leszünk. (Katolikus kalendárium, 2008 nyomán)
Kommentáld!