Amikor egy ókori könyv – mint a Biblia – mai kutatója meg akarja
vizsgálni, hogy bizonyíthatóan Isten szaváról van-e szó, akkor két
dolgot kell átgondolnia: 1) mi történt a szerzők életében, hogy pont azt
írták le, amit leírtak; 2) aktuálisak-e a szövegben található állítások
és milyen mértékben érintenek engem személyesen. E számos téma és
esemény közül csak egyet szeretnék kiemelni, mely ugyanúgy valódi
forradalmat okozott az egyszerű halászok, mint az elismert zsidó
tanítványok gondolkodásában – s ez Jézus feltámadása.
A szemtanúk vallomásai azt bizonyítják, hogy ezek az emberek egyáltalán
nem voltak felkészülve egy ilyen eseményre, és szemtől-szembe a
valósággal, át kellett értékelniük álláspontjukat. 1) az emberek nem
támadhatnak fel. 2) Jézus halála bizonyos, hiszen látták, hogy meghalt.
3) látták a feltámadott, élő Jézust, negyven napon át húsvét után. 4) a
sír a mai napig üres. 5) Jézus feltámadásnak hitelességét, több
közvetett tényező is alátámasztja, pl. a Torinói Lepel, mely a
tudományos vizsgálatok számára is rendkívüli kérdéseket,
megválaszolhatatlan kérdéseket vet fel!
Mi
következik ebből? Mivel Jézus feltámadt, ez azt jelenti, hogy különleges
valaki volt. Szavahihető volt, mert megígérte, hogy feltámad és meg is
tette. Megígérte, hogy újra eljön majd, ítélni élőket és holtakat, így
hát számíthatunk rá, hogy ez így is lesz!
Ez a
megfontolás megváltoztatta a gondolkodását és az életét például Szent
Jánosnak, aki tömören annyit mond, hogy "látta és hitt" (Jn 20,8). De ez
nem minden. János felismerte a felelősségét, hogy a többi ember, aki
nem látta saját szemével a Feltámadottat, higgyen az ő személyes
tanúságtételének, és hitét erre építse, ezért tehát leírta (vö. Jn
19,35; 20,31).
A Biblia mai olvasója itt elérkezik
az elmélkedés második pontjához, melynek során elemeznie kell az adott
bibliai szöveget. Íme, a használható tények: 1) a bibliai szövegek olyan
jól fennmaradtak, hogy feltételezhetően pontosan ugyanolyanok, mint
amilyenek a keletkezésük idejében voltak; 2) semmilyen bizonyíték sem
támasztja alá azt, hogy másvalaki írta volna őket, mint az események
szereplői; 3) semmi sem támasztja alá azt az állítást, hogy a bibliai
szövegekben olyan változtatásokat végeztek volna, melyek az eredeti
jelentést módosítják; 4) joggal hihetjük, hogy a szerzők hittek abban,
amit leírtak; 5) a Biblia egyes könyvei, melyeket különböző korokban és
különböző kultúrákban nevelkedett, különböző emberek írtak, nem mondanak
ellent egymásnak; 6) a Bibliában nincsenek kitalált állítások a
világról, sem a társadalmi-történelmi valósággal össze nem függő mitikus
történetek.
A következtetés, hogy e könyv szavai
ugyanúgy szólnak nekünk, mint ahogy Jánosnak, Péternek, Pálnak vagy
Lukácsnak szóltak. Minden eszmefuttatás és kétely is ahhoz vezet, hogy
megerősödjön a hitünk, mely a feltámadt Jézussal való személyes
kapcsolat kialakításához vezet bennünket a napi ima, a bűnbánat
szentsége és az Eucharisztia által.
Kommentáld!