Akarsz-e meggyógyulni?

Micsoda kérdés! Hát van beteg a világon, aki nem akar meggyógyulni?

Van! Nem is kevés!

Sok jel arra mutat, hogy az a beteg is többékevésbé ezek közé

tartozott, akiről János evangélista ír evangéliumában:

Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül

Bethesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok,

sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz

megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és

felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után,

egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett).

Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.

Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen

hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulní?"

A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint

felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be

előttem."

Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj"

És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt.

Aznap pedig szombat volt. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított

emberhez: "Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat."

Ő így válaszolt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az

ágyadat, és járj!"

Megkérdezték tőle: "Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és

járj!?"

De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus

félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt. Ezek után találkozott

vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: "Íme, meggyógyultál,

többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled."

Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki

meggyógyította.

Ez a férfi már harmincnyolc éve beteg, s ebből jó néhány évet a

jeruzsálemi "Dagály-fürdő" oszlopos csarnokában töltött, a Bethesda

tavánál, valami hordágy-félén heverve. Lehet, hogy eleinte várta a

"vizek mozdulását": gyógyulását, de évek múltán már ő is olyan

megszokott reménytelenséggel heverhetett ott, mint hever ma is szerte

a világon számtalan beteg az elfekvő kórházak sűrű levegőjű és sűrű

ágyas termeiben. Ekkor megáll valaki mellette. Nem valamely

betegtársa, hogy siránkozva magáról beszéljen, hanem egy ismeretlen

valaki. Ez az ismeretlen ránéz, majd megszólítja:

- Akarsz-e meggyógyulni ?

Jézus Krisztus szólítja meg ezzel a kérdéssel! Szónoki kérdés ez?

Ismételten fel kell vetnünk: el lehet azt képzelni, hogy valaki

harmincnyolc éve beteg, és már nem is akarna meggyógyulni?

Igen, nagyon is el lehet képzelni. Éppen azért, mert már harmincnyolc

éve beteg. És betegségét úgy megszokta, mint púpos ember a púpját,

kopasz ember a kopaszságát. A betegséget is meg lehet szokni. Mindent

meg lehet szokni.

Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték, azt kérte:

engedjék vissza, már nem tud kint élni. Kinevették. Ő pedig betört egy

üzletbe, csak azért, hogy újra megszokott helyére, társaságába

kerülhessen.

Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük "békésen

együttélni". - Van egy madárfajta, ameIyik a krokodilus hátán él,

teljes szimbiózisban azaz, együttélésben a krokodilussal. Egy különös

halfajta pedig a cápára tapad rá, és azzal él együtt. Már nem is tudna

nélküle élni. Be sokan élünk a magunk krokodilusával és cápájával

békés együttélésben! Évek, évtizedek óta együtt egy titkos

szenvedéllyel, rejtett bűnnel, és eszünkbe sem jut, hogy

meggyógyuljunk, hogy ki is gyógyulhatunk belőle. Már teljes és

komfortos ez az együttélés, testileg-lelkileg.

Egy vezetőállású embert gyakorta zaklatott hivatalában egy

lerongyolódott értelmiségi. Minden héten megpumpolta, mondván: - Nincs

munkám! Vagy ezzel: - Éhen halok! A főtisztviselőnek megesett a szíve

rajta, és munkát, mégpedig irodai munkát kerített neki. De miután

felajánlotta, hol és mikor foglalhatja el állását - az ott sem

jelentkezett és ő se látta soha többé. Az az ember már teljes és békés

szimbiózisban élt lustaságával, munkátlanságával.

Tibolddarócon valamikor, nem is olyan nagyon régen még barlangokban is

laktak emberek. Végül is a kormány intézkedett és egy ház-sort épített

a barlanglakóknak. Nagy ünnepély keretében költöztették át őket. Rövid

idő leforgása alatt igen sokan visszaköltöztek régi barlanglakásukba,

az új házakat meg kiadták bérbe, mert szimbiózisban éltek már a

barlanggal: a nyirkossággal, penésszel, sötétséggel.

De gondolhatunk a gazdag ifjúra is, aki úgy hozzánőtt a vagyonához,

hogy nem akart meggyógyulni - mert a pénzzel is lehet szimbiózisban

élni.

Tehát egyáltalában nem olyan felesleges kérdése ez Jézusnak:

- Akarsz-e meggyógyulní? Akarsz-e valóban kigyógyulni abból, amivel

vagy akivel szimbiózisban élsz? (Mint például a gadarénus a maga

kétezer disznóra való démonával.) Akarsz-e valóban meggyógyulni

beteges vagy túltengő képzeletvilágodból? Félelmeidből,

szorongásaidból, aggodalmaskodásodból? Elfojtott indulataidból?

Agyonlapító magányodból? Belső ürességedből, a halál félelméből? Te

tudod: mivel, kivel élsz békés - talán nem is olyan békés! -

együttélésben. Rettenetes "édes-kettesben", úgy, hogy közben egyre

fogy életerőd, morzsolódik idegrendszered.

De akarsz-e meggyógyulni? Nem szónoki kérdés ez. Gondolj csak arra,

amire nem szívesen gondolsz, de mégis minden gondolatod odamutat.

Amire nem gondolnod - most szinte lehetetlen... Akarsz-e meggyógyulni

belőle? Valóban meggyógyulni!

- Nos: AKARSz-E?

"Az a baj, hogy szeretnék, de nem tudok. Én már nem tudok akarni. Nem

is tudom, mit és hogyan kellene akarnom..."

Egyszóval: az akarattal van baj.

Lehet, hogy eleve azzal volt bajod, és akarathiányodból származott

eddig is minden egyéb nyomorúságod. Gondolj csak a bethesdai betegre!

Három okunk is van feltételeznünk róla: minden bajának alap-oka az ő

akarathiánya volt.

Először is gondoljunk a történet végére, ahol Jézus figyelmezteti:

"Többé ne vétkezzél! " Arra lehet következtetnünk, hogy vétke és

akaratgyengesége között kapcsolat állott fenn.

Másodszor: akarathiányára következtethetünk abból is, hogy

tehetetlenül, szinte lelkileg is bénán fekszik ott, talán hosszú évek

óta. Egyszerűen csak ott van. Nem tud dönteni, még szóval sem, hiszen

Jézus kérdésére: "Akarsz-e meggyógyulni?" - tulajdonképpen nem is

válaszol. Amit mond, az mai szóval: mellébeszélés, siránkozás.

Harmadszor: a bethesdai beteg akarathiányára mutat az az egyszerű tény

is, hogy önmaga sorsáért mást okol. Jellemző ez a mondata: Más lép be

előttem. Az elnyomott, a kisebbrendűségbe, a magányba csúszott ember

védekezése ez.

Íme, milyen következményekkel jár az akarat hiánya: Lelkileg bénult

lesz. Mindezért - mást okol A történettel, de a magunk életével

kapcsolatban is két kérdés vetődik fel:

1. Szüksége van-e az Úrnak akaratunkra?

2. Nem arra tanít-e más helyen az Ige, hogy mondjunk le saját

akaratunkról? (Legyen meg a Te akaratod...)

Az első kérdésre egy NEMmel és egy IGENnel kell válaszolnunk: - NEM,

nincs szüksége az Úrnak akaratunkra, anélkül is meg tud gyógyítani!

IGEN, "szüksége van" rá mégis, mert az embernek van szüksége arra,

hogy ne legyen akaratnélküli báb! És Jézus szereti az embert.

Emlékezzünk csak a kananeus asszony történetére, miként becsüli meg

ott is Jézus az asszony kitartó akaratát:

"Asszony, legyen a te akaratod szerint!" (Mt 15,28)

Szükségünk van egészséges akaratra, hogy egybe tudjuk azt hangolni

Isten akaratával. Csak az tudja az alaphangra hangolni hangszerét,

akinek van hangszere! Akinek nincs, vagy beteg az akarata, az nem

tudja Isten akaratára hangolni azt. Milyen szépségesen szépen kiderül

ez a Jézus-i szavakból: "Én nem a magam akaratát keresem, hanem Annak

akaratát, Aki elküldött engem - az Atyáét." (Jn 5,30)

Ez nem azt jelenti, hogy Jézusnak nincs akarata, vagy beteg az

akarata, hanem azt, hogy teljesen ráhangolódik az Atyára, akaratával

Isten akaratát keresi.