December 1. Advent 1. hete, kedd

Advent 1. hete, kedd – Iz 11,1-10; Lk 10,21-24

Boldoggá tesz-e minket, hogy befogadhatjuk Jézust?

A lelkiismeret-vizsgálatot segítő kérdésre egyértelmű választ kell adnunk. Igen, vagy nem?

Válaszoljunk a következő kérdésekre is!

Hiszünk-e az Atya irántunk való szeretetében? Hisszük-e, hogy a Fiú szeretettel vállalta a küldetését értünk? Értékeljük-e a Jézus Krisztus által hozott kinyilatkoztatást és üdvösséget?

De nemcsak értelmünkkel kell hinnünk, amit Jézus üdvösségünk érdekében tanított és tett. Szívünket is el kell töltenie boldogsággal, hogy láthatjuk és hallhatjuk Jézust! Legfőképpen annak kellene örülnünk, hogy megkaptuk az Isten szeretetében való hit ajándékát, és hogy Jézus mindig meg tud segíteni minket.

Jézus örömmel teli és hálás szavaiból az ősegyház ujjongása is kicsendül, mert boldoggá tette az őskeresztényeket, hogy Isten kinyilatkoztatta nekik a Messiás ismeretét és az üdvösség idejének elérkeztét. A tanítványokat örömmel töltötte el, hogy kicsinyek és szegények, mivel Isten a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki azt, amit a bölcsek és okosak elől elrejtett.

Az ószövetségi olvasmányban, Izaiás könyvében az állatok paradicsomi békéje egy olyan összevont hasonlat (allegória), amely egyben jelkép számunkra. Az egymással szemben ellenséges ösztönökkel rendelkező állatok a messiási országban békésen élnek egymás mellett. Arra mutatnak példát, hogy nekünk, akik értelemmel és szabad akarattal rendelkezünk, le lehet és le is kell küzdenünk ösztönös természetünket, és testvérként kell szeretnünk egymást.

Ha körbenézünk a világban, akkor nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy a mellettünk élő emberekben meglássuk a bárányt, az ökröt, a farkast és a viperát. Sőt, ha önmagunkba tekintünk, még a mi saját lelkünk mélyén is felismerhetjük ezeket, mint szunnyadó lényeket, amelyek képesek békében élni mindaddig, amíg a sokarcú gonoszság fel nem ébreszti őket. Viszont ha elismerjük Istent Urunknak, akkor a bennünk levő vadállatok megszelídülnek, és békében, szeretetben tudnak élni.

Isten azzal bizonyítja irgalmas szeretetét, hogy leszáll hozzánk a szégyenkezés völgyébe. Szeretetével segít beismerni és vállalni bűneinket, megszabadít a gonosz bénító hatalmától és ártó befolyásától. Bátorít minket azzal az örömmel, hogy jobban örülnek a mennyben egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akik azt hiszik, hogy nekik nincs szükségük megtérésre. Jézus nemcsak meggyógyít, hanem fölemel és újjáteremt minket Isten gyermekeinek szabadságára.

Engedjük, hogy egyre jobban betöltsön minket Isten ismerete, irgalmas megbocsátó szeretete, és az ebből fakadó boldogság és béke!