Évközi 34. hét, csütörtök – Lk 21,20-28

Milyennek látjuk eddigi életünket, és hogyan készülünk a jövőre?

Két nap múlva vége lesz az egyházi évnek, öt hét múlva pedig a polgári évnek is. Ez az időszak különösen alkalmas arra, hogy elkezdjük a mérlegkészítést az elmúlt évről. Jó hátteret biztosít ehhez a november hónap, amely Mindenszentek ünnepével kezdődött. Ezt követte a Halottak napja, és egész hónapban megemlékeztünk a megholtjainkról.

Egy filozófus mondta, hogy a temetőben sétálva töprengett a legeredményesebben az élet nagy kérdéseiről. Legjobban elhunyt szeretteinkre gondolva tudjuk megítélni, hogy dolgaink és cselekedeteink igazán mennyire értékesek.

A mai evangéliumban Jézus úgy beszél Jeruzsálem pusztulásáról és a végítéletről, hogy saját életünk végére is figyelmeztetni akar minket. A legfontosabb tanulság, hogy ami nem Krisztusra épül, illetve ami nem Hozzá kacsolódik, az nem marad fenn. Nem az isteni bosszú miatt, hanem mert ahogy Pál apostol írja: „minden benne áll fenn.” (Kol 1,17).

Az Emberfia a világ végén mindenki számára látható módon jön el. Ez alól senki sem lesz kivétel. Az is nyilvánvaló lesz mindenki számára, hogy Ő az, aki eljön. Addig az Egyház meggörnyedve jár, mint a terhet cipelő ember. Amikor viszont megkezdődnek a végső események, „amikor mindez beteljesedik”, akkor a hívők bátorságot meríthetnek. Ami a többieket megsemmisüléssel fenyegeti, az a hívőknek fölemelést jelent: „emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok!”

Érdemes jól megjegyezni, hogy csak az Emberfia eljövetele vet véget az Egyház szorongatott, megkísértett, meggörnyedt voltának. Csak akkor teljesedik be a kigúnyolt remény; csak akkor lesz ujjongó Egyház a küzdőből. Az Egyház akkor jut el a beteljesedésre és a teljes megváltásra. Addig egyéni életünkben is minden megpróbáltatást Krisztus eljövetelére gondolva kell fogadnunk.

Jézus mennybemenetele és a második, dicsőséges eljövetele közé eső idő az Egyház missziós korszaka (a népek összegyűjtésének időszaka).

Az egyházi év végéhez érve és a polgári év végéhez közeledve készítsünk számadást az elmúlt évről, egyben az egész életünkről is! Érdemes szentgyónással is lezárni az eddigi időszakot, a tanulságokat is levonva.

Minden napunkat úgy kell befejeznünk, és dolgainkat úgy kell elrendeznünk, hogy a mi életünkben talán a mai nap lesz az utolsó. Ne hagyjunk magunk után rendetlenséget, elintézetlen dolgokat! Igyekezzünk rendbe tenni lelki ügyeinket is, hogy Krisztus eljövetele ne érjen minket felkészületlenül!