34. évközi hét, kedd – Lk 21,5-11

Örülünk-e annak, hogy a világ végén mindenki megtudja, mennyire szerettük Istent és egymást?

Időnként szokás a „nagy figyelmeztetéssel” való riogatás és a fenyegetés egy „új világrend” kialakulására utaló jelenségek miatt. H. Kissinger „Világrend” c. könyvének fülszövegében így riogat: „Káosz fenyeget a mindeddig példátlan egymásrautaltság és a kölcsönös függőség dacára: a tömegpusztító fegyverek terjedése, az államok szétesése, a környezetrombolás hatásai és azoknak az új technológiáknak a terjedése miatt, amelyek lassan kontrollálhatatlanná és emberi ésszel már-már felfoghatatlanná teszik a konfliktusokat.”

Jézus óv minket a riogatástól: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket!” És a világ vége miatt „ne rémüldözzetek!” Ennek az időpontját senki sem tudja. Előjelei sem lesznek. Csak annyit lehet tudni róla, hogy biztosan bekövetkezik. A mai evangéliumban szereplő előjelek nem a világ végének, hanem Jeruzsálem közelgő pusztulásának az előjelei.

A félreértés abból is adódott, hogy a korabeli zsidók hite szerint a jeruzsálemi templomnak állnia kell a világ végéig. Ezért amikor Jeruzsálem és benne a templom pusztulása Krisztus után 70-ben bekövetkezett, még a tanítványok közül is néhányan tévesen azt gondolták, hogy hamarosan bekövetkezik a világ vége is, és egyben Krisztus dicsőséges eljövetele.

A Jelenések Könyve szerint a világ vége a beteljesedésnek és a számadásnak az ideje lesz. Erre utalnak az aratásnak és a szüretnek, valamint a tűznek és a sajtónak a képei. Bármennyire ijesztő is olykor a gonoszság hatalma, Isten eléri célját a teremtéssel. A Jelenések Könyvének képes beszéde szerint az utolsó napon a konkolyt különválasztják a búzától, és elégetik. Azokat a gonosz szőlőmunkásokat pedig, akik nem szolgáltatták be a termést, hanem a szőlősgazda fiát kidobták a szőlőből és megölték, az utolsó napon Isten haragjának sajtójába vetik. Tehát Isten szeretete lesz a perzselő tűz és a harag sajtója azok számára, akik Krisztust nem fogadták el.

Annyit biztosan tudhatunk, hogy a mulandó világ utolsó kozmikus összeomlása után Krisztus dicsőségesen el fog jönni. Az ő eljövetele az Isten végső győzelmének megnyilvánulása lesz (Isten igazságosságának és irgalmas szeretetének diadala). Nyilvánosságra fognak kerülni mindegyikünk legtitkosabb gondolatai, vágyai és cselekedetei, és semmi sem marad következmény nélkül! Mindenki érdemei szerint jut a boldog örök életre vagy az örök kárhozatra.

Mi ne félelemmel gondoljunk a világ végére, hiszen elsősorban a jó tetteink lesznek nyilvánvalóvá, bűneinken kívül pedig az is, hogyan tartottunk bűnbánatot és mennyire igyekeztünk bűneinket jóvátenni. De főleg azt fogja megtudni mindenki, hogy mennyire szerettük Istent és egymást. Ez legyen a mi vigasztalásunk és örömünk!