Megvan-e bennünk a missziós lelkület? Tudjuk-e, hogy ez hogyan alakul ki bennünk?

  A II. Vatikáni Zsinat (amely mintegy 55 éve több mint kétezer püspök részvételével, 1965. december 8-án fejeződött be) megállapította, hogy a hívők fogyásának az oka a missziós lelkület hiánya. A Zsinat felhívta a figyelmet arra, hogy minden katolikus keresztény meghívást kapott a misszióra. A Zsinat Ad gentes című határozatában azt olvashatjuk, hogy Krisztus az ő követőit „világi hivatásukban is (= tehát minden hívőt!) folytonosan apostoli feladatokra hívja”, hogy ők is „tegyenek lankadatlanul tanúságot Krisztusról és az evangélium igazságáról”.

   A tanítványoknak tanúskodni kellett Jézusról és az ő tanításáról. De csak arról tanúskodhattak, amit ők is megtapasztaltak. Ezért Jézus először magához hívta őket, hogy legyenek együtt vele. Mert ahhoz, hogy küldetésüket teljesíteni tudják, mindenekelőtt közösség-tapasztalatra kellett szert tenniük, Jézus által a Mennyei Atyával és közben egymással. ! Jézus egész nyilvános működése során éjjel és nappal (!) együtt volt tanítványaival. Méltán írhatta János apostol, hogy „Mi közösségben vagyunk az Atyával, a Fiúval, a Szentlélekkel … és egymással.” (1Jn 1, 3-4).

  Amikor Jézus gyakorlatra küldte tanítványait, akkor nem egy betanult tanítást kellett hirdetniük, mint egy leckét, hanem egy megélt tanításról és a Jézussal megélt személyes kapcsolatról kellett tanúskodniuk. Jézus azt kívánta tőlük, hogy ahová mennek, ott hozzanak létre szeretet-közösségeket, amelyekben a szolidaritás működik, amely őket is eltartja. Azért küldte kettesével őket, hogy az egymással való kapcsolatuk legyen a minta és egyben a hitelesítő jel.

 A mi küldetésünknek sem csupán az evangélium  hirdetéséből kell állnia. Amit magunkkal viszünk, az elsősorban az a tapasztalat, amelyre Krisztusnál szert tettünk. Nekünk is a Jézussal való együttlétből és az egymással való egységből eredő közösség-tapasztalatra kell eljutnunk. Nem tud közösséget létrehozni az, akinek nincs közösség-tapasztalata. Ha egységben és szeretetben élünk, akkor erről tudja meg a világ, hogy Jézus tanítványai és az Ő (valamint az Atya) küldöttei vagyunk.  Azt is fontos tudnunk, hogy Jézus nem agitálni küldte tanítványait. Soha nem akart erőszakkal meggyőzni senkit, hogy kövesse őt. Ezért meghagyta a tanítványoknak, hogy ahol nem fogadják őket szívesen, azt a helyet hagyják el. „Még a port is rázzátok le lábatokról, tanúságul ellenük”.

NB! Egymásra is nélkülözhetetlen szükségünk van ahhoz, hogy küldetésünket teljesíteni tudjuk! Készséges, figyelmes szeretettel segítenünk kell egymást, hogy mindnyájan egyre személyesebb kapcsolatra jussunk a három isteni Személlyel és egymással, mert ez az alapja a missziós küldetésünk sikeres teljesítésének!