November 9. – 1Kor 3,9-11.16-17; Jn 2,13-22 A lateráni bazilika felszentelése

Tudjuk-e, hogyan kell a Szentlélek templomává lennünk?

A lateráni bazilika az egész kereszténység első nyilvános temploma, és egyben Róma püspökének, vagyis a mindenkori pápának a székesegyháza. Nagy Konstantin császár építtette hálából lateráni palotájának azon a helyén, ahol I. Szilveszter pápa megkeresztelte őt. Ebben a templomban mutattak be először nyilvánosan szentmisét. Mi, magyarok azért is tiszteljük ezt a bazilikát, mert a mellékhajójában van a sírja II. Szilveszter pápának, akitől István királyunk a koronát kérte. Fölötte egy márvány domborművön látható a Magyarok Nagyasszonya előtt hódoló Szent István és Szent László király. Alatta pedig az a jelenet, amikor a pápa átadja az Asztrik apát által vezetett magyar küldöttségnek az Istvánnak küldött koronát.

János evangélista a mai evangéliumi részletben megmagyarázza, hogy amikor Jézus azt mondta, hogy „Bontsátok le ezt a templomot”, akkor nem a kőből épült templomról, hanem a „testének templomáról beszélt”.

Az Újszövetségben maga Jézus lett a templom, és az Ő Titokzatos Teste, az Egyház, ahol találkozhatunk Istennel. Pál apostol a mai szentleckében azt írja, hogy a keresztség által „Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek” (1Kor 3,16).

A templom Jézus meghatározása szerint az imádság háza (Mt 21,13, Mk 11,17, Lk 19,46). De ahogyan a kőből épült templomokat állandóan renoválni kell, ugyanígy kell az élő sejtekből épült templomot, vagyis Egyházunkat, és benne magunkat is újra és újra megtisztítani (megreformálni), hasonlóan ahhoz a nagytakarításhoz, amelyet Jézus végzett a jeruzsálemi templomban.

Pál apostol azt is írja, hogy: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek Isten tetszése szerint jár közben értünk” (Róm 8,26-27). Kérjük Jézust, és engedjük, hogy tanításával és a Szentlélek által tisztítsa meg a mi testünk templomát is. Segítsen megszabadulni anyagias, önző vágyainktól, amelyekkel idővel megalkudtunk, és amelyek erősebbekké váltak, mint az Isten utáni vágyakozásunk.

Origenes írta a 3. században: „Minden ember templom, ha magába fogadta az Isten igéjét. Aki bűnbeesése után legalább még részben megtartja hitének és vallásának gyakorlatait, az omladozó lelki temploma az Istennek. Aki azonban bűnbeesése után nem törődik magával, az eleinte csak kevéssé, később már egészen elszakad az élő Istentől, és nem marad itt kő kövön, amely le ne rontassék.”

Vigyáznunk kell arra is, hogy az áldozatok bemutatásának a színhelye is legyen a testünk, mert enélkül a legjobb esetben is csak imaházzá degradálódunk. Minden templom az Isten jelenlétének és az Istennel való találkozásnak a színhelye. Ilyen templommá kell lennünk mindazok számára, akik velünk együtt élnek, vagy akik velünk találkoznak!