Évközi 31. hét, szombat – Lk 16,9-15

Jól használjuk-e fel anyagi és lelki javainkat?

A mai evangéliumi részletben található mondásokat Lukács evangélista dolgozza össze egy egységgé. Közöttük a „mammon” szó biztosítja a kapcsolatot.

A mammon elsősorban az anyagi vagyont, a pénzt jelenti, de a nem anyagi természetű földi javainkra is vonatkozhat (pl.: a tehetségünkre, az adottságainkra, az időnkre, a helyzetünkből adódó lehetőségeinkre, stb.).

Jézusnak az a felszólítása, hogy „szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból!”, arra biztat, hogy a földi javainkkal segítsünk a rászorulókon.

Jézusnak a második kijelentése, hogy „aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű”, azt jelenti, hogy Isten csak annyit kíván tőlünk, amennyit képességeink és lehetőségeink megengednek. Ezt viszont minden igyekezetünkkel meg kell tenni, méghozzá okosan és következetesen.

Az egységet lezáró harmadik mondásban a vagyon Istennel vetélkedő valóságként jelenik meg, és szolgaként vetheti maga alá az embert. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy csak szolgák vagyunk. De nem szolgálhatunk egyszerre „két úrnak”: az Istennek is és a mammonnak is.

Ha valaki Istent választja, akkor életét teljesen Istenre kell építenie, és nem az anyagi javaktól kell a sikert és a biztonságot várnia. Aki viszont szolgai módon az evilági javakra irányítja figyelmét úgy, hogy azok megszerzésével, illetve megőrzésével van elfoglalva, az nem képes igazán Istent szolgálni. Az ilyen ember szívében az Isten helyét a vagyon foglalja el. Ezért nagyon kell ügyelnünk arra, hogy életünk kizárólag Isten szolgálata legyen.

Mindkét úr szolgálása teljes odaadást kíván (minden fizikai és szellemi képességünk, minden erőnk, egész lényünk átadását). De a két úr közül csak az egyik az igazi: az Isten, aki nemcsak nyíltan megköveteli, hanem bőségesen meg is jutalmazza a szolgálatunkat. A másik igazából nem is úr, csak trónbitorló, aki hazug ígéretekkel és hamis látszatokkal (mondjuk ki: hazugságokkal és ámításokkal) fokozatosan behálóz, és amikor egészen lekötelezett magának, rútul cserbenhagy.

Anyagi jólétre törekedni egyáltalán nem Isten-ellenes dolog, sőt szükséges és kötelesség is. Nem azt mondja Jézus, hogy ne gyűjtsetek kincseket a földön, hanem ezt: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön!” (Mt 6,19.) Ez a „magatoknak” szócska a kulcsa az egész problémának. A földi kincsgyűjtés akkor veszélyes, ha annyira lefoglal bennünket, hogy a magasabb rendű értékeket föláldozzuk érte, és lefoglalja a szívünket. A mammonnak éppen ez a nagy kísértése: magához kötözi az ember szívét, minden gondolatát, törekvését, vágyát, érzelmét, hangulatát, úgy, hogy a vagyonszerzés életcéllá váljon, ami eluralkodik az ember felett és rabszolgájává teszi.

Ügyeljünk arra, hogy a „hamis mammont” felhasználva mindig hűséges szolgái maradjunk Istennek, hogy halálunk után a nálunk szegényebbek, akikkel jót tettünk, segítsenek minket bejutni az örök hajlékba!