Évközi 30. hét – Ef 4,32-5,8; Lk 13,10-17

Magatartásunk, szavaink és cselekedeteink milyen lelkületről árulkodnak?

Lukács evangélista a mai evangéliumban úgy fogalmazott, hogy azt a beteg asszonyt, aki annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni, a betegség lelke tartotta hatalmában már 18 éve.

Eszerint az asszony a gonosz szellem uralma alatt állt, mert Jézus a betegség lelkétől szabadította meg, (vagyis megszabadult a sátán bilincseiből). Meggyógyítását megfelelő lelkülettel fogadta: „Rögtön fölegyenesedett és dicsőítette Istent.”

Jézussal mindegyikünk számára elérkezett a megváltás és a megmentés ideje. Engedjük, hogy Jézus kiegyenesítse az evilági vágyak és szenvedélyek rabságában meggörnyedt hátunkat, hogy szemeink a földiekről az égiekre irányuljanak, vagyis „elsősorban az Isten országát és annak igazságát” (Mt 6,33) keressük! Miután megértettük Jézus tanítását, értelmünk hódolata után következik akaratunk hódolata, amikor nagy elszántsággal követni akarjuk azt, amit megértettünk. Ezt követi érzelmeink hódolata. Tudomásul kell vennünk, hogy személyiségünk hármas tevékenységének kialakulása hosszabb időt vesz igénybe. Ahogy az asszony gyógyulását is 18 év betegsége előzte meg.

Újra és újra meg kell vizsgálnunk, hogy milyen vágyak és indulatok mozgatnak minket, ezek hogyan nyilvánulnak meg gondolkodásunkban, szavainkban, cselekedeteinkben és egész magatartásunkban. Ehhez nagy segítséget nyújt a mai szentlecke, amely részletesen felsorolja, hogy konkrétan milyen evilági vágyak és szenvedélyek tarthatják rabságban az embert. Ezek az ún. testi kívánságok, a szemek kívánságai (pl. a kapzsiság, a földi gazdagság és pénz utáni vágy) és a kevélység. A szentlecke ide sorolja az ocsmány, léha és kétértelmű szavakat is, amelyek elárulják, hogy mi lakik az ember szívében.

Állhatatosságra, komoly elhatározásra és nagyon sok gyakorlásra van szükség, amíg végképp megszabadulunk a test kívánságaitól és cselekedeteitől, vagyis a gonosz lélek uralmától és bilincseitől, valamint a Szentlélek gyümölcsei szilárd erényekké alakulnak bennünk.

Csak fokozatosan tudjuk levetni a régi embert és magunkra ölteni Szentlélek által a krisztusi embert, hogy ugyanaz a lelkület legyen bennünk, amely Krisztus Jézusban volt (vö. Ef 4,22-24)! És ez hassa át gondolatainkat, érzésvilágunkat, vágyainkat, és ez nyilvánuljon meg szavainkban, cselekedeteinkben és egész magatartásunkban!

A magunk részéről ennek a nagyon tudatos munkának az elvégzésére, Isten részéről pedig ennek a munkának az eredményessé tételére van szükség. Mi igenis, éppen a gyógyulásért jövünk az Úr napján a templomba, hogy megerősítést kapjunk, és ezért hálaadással magasztaljuk Istent.

A helyes értékrendünk kialakításához és az ennek megfelelő életvitelünkhöz szüntelenül kérjük a Szentlélek segítségét, mert nélküle semmire sem megyünk!