Évközi 27. hét, szombat – Lk 11,27-28

Erősödik-e a hitünk, és ezzel növekszik-e a boldogságunk?

A hitből fakadó tettek és a boldogság közötti kapcsolatot maga Jézus fogalmazta meg: „Boldogok, akik hallgatják Isten szavát és meg is tartják”. Amikor Mária azt mondta a Magnificatban, hogy boldognak nevezheti őt minden nemzedék, nagynénje (Erzsébet) ezt mondta Máriának: „Boldog vagy, mert hittél.” Mária a hite miatt lehetett Jézus anyja, és ez lett boldogságának is az oka. Minden ember boldogságának az alapja a Jézussal való személyes kapcsolat. Jézus nem hallgatóságot akar, hanem a testi rokonságnál is szorosabb kapcsolatot. Ez valósul meg azokban, akik az ő tanítása szerint élnek. A Jézussal való kapcsolatunk első lépése az ő szavainak hittel való hallgatása. Ezt követi a megértés, aztán következik Jézus tanításának a hitből és szeretetből fakadó tettekre váltása. Így jutunk Jézussal egységre, illetve közösségre Vele és az Atyával a Szentlélekben, valamint egymással is.

Aki hisz Istenben, az tudja, hogy ebben a földi életben nem kell mindennek simán menni. Életünk része a kudarc, a csalódás és a fájdalom is. De ezek miatt az életünk még nem tér le az örök boldogság felé vezető útról.

Azt is tudjuk, hogy a gondviselő Istenbe vetett hit nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel, a sült galambra váró, tétlen áhítattal várjuk, hogy majd Isten helyettünk mindent elvégez. Ő nem teszi meg helyettünk azt, ami a mi dolgunk, és amire mi képesek vagyunk. De bölcsességet ad, hogy meg tudjuk tervezni, sorba tudjuk rendezni tennivalóinkat. Hogy el tudjuk dönteni, mikor mi a fontos, meg tudjuk találni a helyes módszereket, és erőt is ad a kitartó küzdelemhez. Ezért, ha hirtelen túl nehéznek és nagynak tűnik az ún. „kötelességek halmaza”, vagy váratlan megpróbáltatás áll elő, a kapkodás helyett mindig szánjunk időt az imádságra, elcsöndesedésre, és megkapjuk azt a bölcsességet és erőt, amit csakis a hitből meríthetünk!

Nem juthatnak el a tökéletes boldogságra azok, akik csak a földi életben akarják megtalálni a boldogságukat, és nem hisznek az örök életben. Csak azok lehetnek igazán boldogok, akik hisznek abban, hogy a boldogság biztosítéka maga az Isten. Ezért nyugtalan a mi szívünk, amíg a boldogságunkat nem Benne keressük. De ne feledjük, hogy a földön a szeretet és a boldogság összetartozik a kereszttel és az áldozattal.

Azért jövünk a templomba, hogy Jézus tanítását meghallgassuk, és Isten akaratát megismerjük. Aztán törekednünk kell ennek a megvalósítására.

Kérjük a Szentlélek Úristen segítségét, hogy egymást segítve, eljussunk az egyre szilárdabb hitre, tökéletesebb szeretetre és az igazi boldogságra!